A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Christian Wolff hatása Debrecenben
teológiai tanár műveit, a Theologia Christiana-t, illetve a Theologia moralis-t teszik tanításuk alapjává (az elsőt Debrecenben kétszer is kinyomatják, 1759ben, majd 1775-ben, Szilágyi Sámuel gondozásában és előszavával), 32 de ezek mellett, mint éppen Szathmári Catalog us Bibliothecae Theologicae stb. c. kéziratban ránk maradt (Kollégiumi könyvtár R. 188.) nagyszabású bibliográfiai művéből tudjuk, ismerték és valószínűleg használták Wolff teológiai műveit is. 3;J A legjelentősebb lépést azonban a wolf fi filozófia Hatvani István (1718— 1786) professzori működésével (1749—1786) tette. Ő amellett, hogy egész életén át tanította Weidler Institutiones-ét, a filozófiában bevezette J. H. Winckler lipcsei professzor (1703—1770) Institutiones philosophiae Wolfianae с munkáját, s ennek alapján adta elő az ontológiát s a teológia moralis-t. A filozófiatörténet tárgyalásában pedig a wolffianus hallei professzor, J. G. Heineccius (1681—1741) Elementa philosophiae rationalis et morális с könyvét használta vezérfonálként, 3 ^ de ennek alapján tanította a filozófia történetén kívül a természetjogot s valószínűleg az etikát is, mert Heineccius könyve mind a három stúdiumot tartalmazta. Ugyancsak e könyv alapján tanították a préceptorok a filozófiai kurzus (a teológiát megelőző három évfolyam) első osztályában a logikát is, amint az az 1770. évi MetJiodusból is kiderül. 35 A könyvet 1761-ben Hatvani saját kétlapos előszavával Debrecenben is kinyomatta. Heineccius wolffianizmusa közismert, Hatvani azonban ennek ellenére sem mondható egyoldalúan wolfiánusnak. Az említett szaktudományokban felhasználta ugyan a Wolff rendszere, módszere (methodus mathematica) szerint felépített tankönyveket, de éppen e filozófia alapelveivel (az ellentmondás és az elégséges ok elve) főleg elvont, spekulatív jellegük miatt, nem értett egyet, s azok helyett a newtoni gondolkodás alapelveire (megfigyelés, kísérlet, következtetés) támaszkodott, amint ez az Introductio ad principia philosophiae solidioris (Debrecen, 1757)) с művéből is kiviláglik. Mindezek után nem csoda, ha erőteljesen mutatkozik Wolff hatása abban a hatalmas, kéziratos, 405 fólió levélből álló albumban is, melyet Ujfalusi Ferenc ?—1776) egykori kollégiumi diák, majd sárándi, illetve péterszegi lelkész hagyott ránk, s amely megtalálható a Kollégium könyvtárában О 360 jelzet alatt. Ujfalusi hallgatta Maróthi és Szilágyi Sámuel természettudományi előadásait, sőt nyilván a Hatvaniét is, akinek külföldi tanulása után, amelyet jelenleg nem tudjuk, hogy hol folytatott, 1751-től 1759-ig „collega"-ja, azaz tanársegédje volt. 3ti A munkában, amelyet falusi lelkészkedése idején írt, Ujfalusi, főleg Weidler műve nyomán, matematikai, fizikai, sőt építészeti problémákkal foglalkozik, a szöveget gyönyörű színes ábrákkal illusztrálva, de gyakran közvetlenül is hivatkozik Wolffnak elsősorban matematikai műveire, az Elementa Matheseos-га (és természetesen mások: Clavius, Tacquet, Hobbes, Sturm, Newton munkáira). De valószínű abban is, hogy nagy művét anyanyelvén írta, Wolff úttörő törekvése lebegett a szeme előtt. 32 Trócsányi Dezső Mándi M. I. tudományos munkássága (Pápa, 1931) c. munkájában Pictet teológiájáról is azt állítja, hogy annak „filozófiai hátterét a wolffi bölcselet adja meg" (18. 1.). Ha ez közvetlen hatás formájában nem is lehetséges, hiszen Pictet művei még Wolff fellépése, hatásának kibontakozása előtt jelentek meg, de sok volt bennük a Wolff által is képviselt racionalizmusból, gyakorlatiasságból, ami a korai felvilágosodást általánosan jellemezeié. 33 Ä bibliográfiát ismerteti Tóth Béla Egy „magyar" bibliográfia a 18. századból címen a Ref. Egyház с folyóirat 1976,. évf. 267—269. lapjain. 34 Ezt a könyvet Hatvani már losonci tanulása idején Kármán András ottani leikész tanításából megismerte, amint ezt a könyv 1761. évi debreceni kiadásának előszavában hálásan említi. 35 A Methodus a Kollégium alsó osztályainak, hozzájuk véve az ún. „metaphysicai" osztályt is, tananyagát, tanítási rendjét tankönyveit foglalta össze és írta elő. 1770ben (majd 1791-ben) nyomtatásban is megjelent Debrecenben. 36 Jakucs István—Barna Péter: Hatvani István, Fiz. Szemle, 1957. I. sz. 476
