A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Christian Wolff hatása Debrecenben

nulása

6 a későbbiekben, mint majd látni fogjuk, jelentős kihatással volt Debrecen kulturális életére, ami természetesen elsősorban a Kollégiumon keresztül érvényesült. A wolf fi gondolkodás első debreceni terjesztője azonban az átfogó tevékenységű, minden téren nagyhatású kollégiumi professzor Maróthi György (1715— 1744) volt. Ö tanári működése első évétől (1738) szívós harcot folytatott a Debrecenben még élő ramizmus és kartezianizmus ellen, s megnyitotta a kaput, ha egyelőre óvatosan is, a Wolff tanítása előtt.

7 Maróthi Wolff eszméivel valószínűleg már bázeli tanulása idején (1732— 1735) találkozott, hiszen annak úttörő művei ekkorra már megjelentek, körülötte messzeható események zajlottak le (elűzetése Haliéból), s bár adatunk nincs rá, lehetetlen, hogy a nagy olvasó, széles érdeklődésű diák figyelmét ezek az események, művek elkerülték volna.

8 Wolff rendszerével csak berni tartózkodása idején (1735—1736) került alaposabb ismeretségbe. Itt olyan barátok, ismerősök vették körül, mint a Brunner testvérek, akik mindketten Wolffnak is hallgatói voltak, s egyikük Nikolaus (?—1745) lelkész volt, másik Johann Rudolf (1698— 1752) pedig Maróthi ott-tartózkodása idején lett az egyetem retorika-, illetve filozófiaprofesszora. „Sunt uterque Wolfiani, sed praecipue professor" — írja egy Beckhez intézett levelében.

9 Maróthi, mint az leveleiből kitűnik, mindkettőjükkel jó kapcsolatot tartott, főleg Nikolausszal, akinek könyvtárát, mint írja, akár a sajátját, úgy használhatta,

10 s akit később Hollandiából is felkeresett soraival.

11 De wolffianus volt s mestere tanainak lelkes terjesztője, F. Fr. Stapf er (1708— 1775) oberdiessbachi lelkész is, akit Maróthi ugyancsak ismert.

12 De kapcsolatba kerülhetett diákunk a wolffianizmussal professzora, Georg Altmann Tempe Helvetica с. folyóirata révén is, amelyet gyakran emleget leveleiben. Ebben több wolffianus értekezés jelent meg, pl. a fentebb említett Stapf er tollából (pl. 1735, 5. kötet). Bernből írott leveleiből kivehetőleg azonban Maróthi kezdetben visszaretten Wolff rendszerének terjedelmétől, átfogó voltától. Mikor pl. 1735 decemberében megkapja a debreceni tanácsatyák levelét arról, hogy professzornak szánták a Kollégiumban, ezt írja barátjának: ... „talán nem leszek alkalmatlan arra, hogy honfitársaimnak történelmet, matematikát, görög és latin nyelvet s talán még a természetjog tárgyait tanítsam, de hogy jogtudományt s azonkívül Wolff 6 L. Révész, i. mű, 14. 7 L. Tóth Béla: Ramus hatása Debrecenben, Könyv és Könyvtár, XII. k. (KLTE könyvtárának kiadása, Debrecen, 1979.) s Descartes és Debrecen stb., In: Déri Múzeum Évkönyve (Debrecen, 1979). 8 Wolff ekorbeli ismeretére utalnak Debrecenből bázeli barátjához, akivel élete végéig levelezésben állott, J. Chr. Beckhez írott levelei, amelyek mintha korábbi közös élményekre céloznának, Wolffal kapcsolatban, pl. az 1740. január 2-án kelt levél alábbi szavai: „A Wolff írásaira vonatkozó kérdéseidet illetőleg jól sejtetted, hogy főleg Mathésisét tartom nagyra" stb. L. Lengyel Imre—Tóth Béla: Maróthi György nevelési törekvéseinek külföldi gyökerei, Könyv és Könyvtár VIII :2, KLTE könyvtára, Debrecen, 1971., 77. (A továbbiakban: LT. II.) — Maróthi és Beck levelezését először (kívánatosan) Ernst Staehelin ismertette Die Korrespondenz des Basler Professors Jakob Christoph Beck, 1711—1785 с munkájában (Basel, 1968.). Az eddig előkerült leveleket fentebb említett munkájukon kívül kiadták Lengyel Imre—Tóth Béla a Könyv és Könyvtár, VIII :1. kötetében Maróthi György külföldi tanulmányútja (a továbbiakban: LT. I.), továbbá Tóth Béla Maróthi György három kiadatlan levele címen (Könyv és Könyvtár XI. Debrecen, 1977.). 9 LT. I. 88. 10 LT. I. 88. 11 LT. I. 21. 12 LT. I. 21. 473