A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Christian Wolff hatása Debrecenben
Tóth Béla Christian Wolff hatása Debrecenben Debrecen a XVIII. század folyamán Magyarország legnépesebb, leggazdagabb városa. Lakosainak száma, ha egy-egy pestisjárvány vagy ellenséges betörés meg nem tizedeli (vagy éppen meg nem harmadolja) 20 000 körül mozog, s főleg iparosokból, kereskedőből áll, lévén a város nemzetközi viszonylatban is jelentős kereskedelmi központ. A század elején a város lakóinak 18 százaléka kereskedő, 49 százaléka iparos s csak 33 százaléka földműves. 1 Kereskedői a Balkán, a Baltikum, Moldva és Augsburg között közvetítik az árut. Emellett, illetve éppen e helyzet következtében az akkori viszonyokhoz képest jelentős értelmiségi réteggel is rendelkezett. 4-5 lelkésze, 4-5 professzora, diákjai, orvosai, gyógyszerészei, a város legfőbb vezetői (II. Dobozi István, Komáromi Csipkés György, Domokos Márton és Lajos, Szeremlei Sámuel stb.) ekkor már szinte valamennyien magas, külföldi tanulást is magába foglaló műveltséget képviselnek. Ezek a körülmények nemcsak jelentős műveldési központtá avatják Debrecent, de a társadalmi fejlődés (polgárosodás) tekintetében is élenjáróvá teszik az országban. A város műveltségének, társadalmi, sőt gazdasági fejlődésének, fejlettségének legfőbb forrása, meghatározója azonban az, hogy színmagyar lakossága a XVI. század közepétől a reformáció kálvini ágának követője. Ez a körülmény hozta létre pl. a máig is élő Kollégiumot, mely ugyancsak a XVI. század közepétől alakult, elsősorban a wittenbergi egyetem példájára a lelkész- és tanítóképzést szolgáló főiskolává (illustre gymnasium), s ebben az időben diákjainak száma (az alsó osztályokat is számítva) olykor elérte a 2000-et is. Azon a réven pedig, hogy ez időben ez az iskola látta el lelkészekkel, tanítókkal, tankönyvekkel a Tiszántúl, a Duna—Tisza köze, sőt olykor távolabbi vidékek egyházait, iskoláit is, jelentősége országossá növekedett. Hitelvei, egyháza, de főleg Kollégiuma révén Debrecen kezdettől fogva szoros szellemi kapcsolatban állt Európa protestáns országaival, elsősorban azok egyetemeivel. A XVI. századtól Wittenberg, Heidelberg után Schweiz, Anglia, Hollandia, majd Halle, a két Frankfurt, Lipcse, Göttinga főiskolái lesznek a százával ki- és visszaáramló magyar protestáns diákok, köztük a debreceniek, befogadóivá. Így van ez a XVIII. században is, annak ellenére, hogy az ellenreformáció magyarországi győzelmével Mária Terézia mindent elkövet, hogy ezt az áramlást megakadályozza, legalábbis leszűkítse. Magyarország, Debrecen protestáns diákjai ekkor is eljutnak az őket érdeklő protestáns egyetemekre. A század folyamán főképp a németországi, hallei, majd göttingai egyetemeket keresik fel mind nagyobb számban. 2 1 L. Balogh István: A cívisek világa. (Bp. 1973.) 78. 2 Tóth Lajosnak a Tiszáninneni Egyházkerület gyűjteményeiben levő kéziratban őrzött dolgozata: Magyarországi tanulók a hallei (halle-wittenbergi) egyetemen az alapítástól 1934 nyári szemeszteréig szerint a XVIII. sz. folyamán 200 magyarországi hallgatója volt a hallei egyetemnek. Borzsák István Buday Ézsaiás és klasszika filológiánk kezdetei с tanulmánya szerint a göttingai egyetemen 1734-től 1789 végéig 252 magyarországi hallgató fordult meg, köztük hat van debreceninek feltüntetve (Bp. 1955) 189—204. 471
