A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Medgyessy Ferenc Petőfi szobrának története a korabeli sajtó tükrében

A legtöbb Petőfi-szoborral foglalkozó cikk a Debreczenben jelent meg, öszszesen 47, a Tiszántúli Népszavában 18, a Néplapban 10 és egy országos lap, a Szabad Szó is közölt ezzel kapcsolatban két riportot. Legváltozatosabb formákban a Debreczen foglalkozott az üggyel: nemcsak a tanács, a közgyűlés vagy a szoborbizottság újabb és újabb döntéseiről tudósított, mint a két másik lap, hanem több alkalommal készített riportot az alkotóval, és a szobor elhelyezésével kapcsolatban hat vitacikknek is helyt adott, sőt egy közvéleménykutatást is rendezett. Nem, mintha a debreceni kisgazdapárti lapszerkesztőség vagy maga a párt érdekeltebb lett volna a szoborügyben, bár a 48-as hagyomány talán körükben volt a legerősebb. A magyarázatot inkább sajtótörténeti okokban kell keresnünk. A Debreczennek 1947—48-ban már a 24. és a jubileumi 25. évfolyama látott napvilágot. A nagymúltú polgári hagyományokkal rendelkező újságnak széleskörű tapasztalatai voltak a közönség érdeklődésének fenntartására egy-egy figyelemreméltónak ítélt esemény iránt. A Néplap és a Tiszántúli Népszava ezzel szemben fiatal és elsősorban politikai irányultságú napilapok voltak. Számukra a szoborügy elsősorban egy-egy közgyűlési, tanácsi vagy szoborbizottsági döntés alkalmával vált érdekessé. Erre utal az is, hogy 1948. március elejétől — amikoris a közgyűlés eldöntötte a szobor végleges helyét —, nem közöltek újabb hírt a szoborról, a munkáspártok figyelmét és energiáját a fúzió kötötte le. E különbségek mellett más feltevés is előbukkan. Vajon teljesen elrugaszkodnánk a valóságtól, ha a Debreczen szoborügy iránti érdeklődésében a kisgazdapárti politika változását keresnénk? Éppen a Petőfi-szobor eltervezésétől a lényeges politikai döntésekben — mint láttuk — a beleegyezés vagy a hallgatás jutott a kisgazdák osztályrészéül, s így lapjukban több figyelmet szentelhettek — s az érdeklődés fenntartása végett kellett is hogy szenteljenek — más, nem közvetlenül politikai, a közösséget érintő kérdéseknek, mint amilyen a szobor ügye volt. Sőt, általa azt a készségüket is kinyilváníthatták, hogy hajlandók a születőben levő nemzeti összefogás részeseivé lenni. Ezt a hajlamukat jelezte a közvéleménykutatás is — amelyet „a demokratikus államok" példájára valósítottak meg —, és az a reményük, hogy a döntésre jogosult hatóság majd figyelembe veszi ennek eredményét, „a lakosság többségének állásfoglalását". Végezetül ez — ha áttételesen is — valóra vált. Hiszen a közgyűlés a jog- és pénzügyi bizottság által jóváhagyott tanácsi javaslat alapján döntött, a tanács viszont ezt a javaslatot — vita után sem tudván megállapodásra jutni — a sebtiben összehívott Városszépészeti Bizottság indítványára terjesztette a közgyűlés elé. A Szépészeti Bizottság pedig egy csupán javaslattételre és nem döntésre jogosult társadalmi szerv volt, ami bizonyos körű közvéleményt képviselt. A „siker" dacára a Debreczen nem folytatta közvéleménykutatását. Valószínűleg azért, mert ezután nem vetődött fel olyan „időszerű kérdés", amely közérdeklődésre tartott számot, illetve az ilyen kérdések eldöntése meghaladta a közszavazás hatáskörét. Ez egyben arra is utal, hogy Medgyessy Ferenc Petőfi-szobrának felállítása kivételes érdeklődést váltott ki Debrecenben. A három helyi lap e lelkesedés visszhangjaként biztosított bő teret a szobor elhelyezése körüli vitáknak, talán még nagyobb jelentőséget adva annak, mint amekkora ténylegesen volt. Sorbavéve a cikkeket látható, hogy a vitázok nem egymás ellen érveltek, hanem a város vezetőinek a szobor elhelyezésével kapcsolatos újabb és újabb döntései ellen. A sajtóban nem a döntésre jogosultak vitáztak, hanem azok, akik közzé akarták tenni közérdekűnek vélt véleményüket — csupán a nyilvánosság kedvéért. Ám akármely elgondolás ellen vagy mellett szólaltak is fel, érvelésük gyújtópontjában az esztétikai szempontok alltak — mint a szobor kedvező érvényesülése, a megfelelő rálátás, a levegősség biztosítása, a szobor és környezete harmonikus egysége, a kedvező városképi környezet stb. —, ahogyan azt (B. I.) felhívásában megfogalmazta: „A szobor... elsősorban városszépségi elem, tartalma csak má464