A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Medgyessy Ferenc Petőfi szobrának története a korabeli sajtó tükrében

A harmadik írás Petőfi és Debrecen kapcsolatáról szól, szimbolikus jelentőséget tulajdonítva a költő Debrecenben álló szobrának. „ ... Petőfi Sándor halhatatlan szabadság-lángolása fűtötte melengető reménységgel az elnyomott milliókat majd egy évszázadon át. A Ptőfi megénekelte szabadság hajnala 95 évvel a költő halála után felvirradt Debrecen felett is. A szabadság zászlaja meglengett a város fölött is, ahol a sorsharag üldözte költő annyi ínséget szenvedett. A keletről jövő hősök, a világszabadságért küzdő dicső harcosok meghozták a szabadságot a debreceni munkásoknak és parasztoknak. Űj fénnyel tündökölnek azóta Petőfi sorai, versei még mélyebben beivódnak a magyar dolgozók lelkébe. Nem véletlen, hogy Petőfi Sándor, a magyar szabadság poétája és előharcosa csak most, a szabadság eljöttén kapott maradandó emléket Debrecenben. Ércalakja a téren nyugat felé tekint, nekifeszített testének fojtott lendülete, ökölbeszorított baljának szétpattanni készülő ereje és démonikus meredtségű jobbjának széttárt ujjai nyugat felé mutatnak. Ahol még nincs szabadsága a népeknek. Petőfi életében is a világszabadságért hívott küzdelemre, méltó szobormása is erre serkent."

70 augusztus 26. A közművelődési ügyosztály előző hónapról szóló helyzetjelentéséből a szobor utóéleteként — ha úgy tetszik kezdődő életeként — azt tudjuk meg, hogy mind 1949. július 31-én, Petőfi halálának 100. évfordulóján, mind augusztus 20-án, az új alkotmány ünnepén a költő szobránál ünnepségeket tartottak.

71 Ahogyan Petőfi „szelleme" beépült az új demokratikus rend szellemiségébe, úgy szolgált a költő szobra a debreceni politikai demonstrációk és kegyeletes megemlékezések színhelyéül. * * * A szobor történetét végigtekintve az a kérdés kerül előtérbe, vajon mi lehet az oka annak, hogy éppen 1947—48-ban, a politikai küzdelmek éleződésének, az államosításoknak, a hároméves terv indításának idején, akkor, amikor „ ... a nagyközönség körében a képzőművészetek kérdései a legelhanyagoltabb kérdések közé tartoznak"

72

, a debreceni sajtó — ha többnyire rövid híradások formájában is — a fentebb olvasható részletességgel foglalkozik a Petőfi-szobor készülésének minden mozzanatával? Ezt több dolog is magyarázza. Először is — s ez a koalíciós idők sajátossága volt —, a sajtó igyekezett a közönséget közvetlenül érintő minden döntésről tájékoztatni olvasóit, s a szobor felállítása ilyen ügy volt. Ráadásul, a szobor megvalósítása annyi akadályba ütközött, hogy a tervezésétől a felállításáig mindig nyújtott időszerű témát: előbb a pénzügyi zavarok, majd a „bronzmizéria", s mindvégig, az elhelyezése. E nagy publicitásnak azonban mélyebben fekvő okai is lehettek. A centenáriumi események ekkor — a politikai harcok élesedése és a gazdasági helyzet szorítása ellenére, vagy éppen amiatt is — országszerte az érdeklődés előterében állottak. Részben a hagyomány sugallta ezt, de az új helyzet is így kívánta. Köztudott, hogy a szabadságharc és kiemelkedő személyiségeinek spontán kultuszát a letűnt rezsimek — politikai érdekeik szerint formált — hivatalos keretbe foglalták, s így az ország lakosságában méginkább meggyökeresedett ennek az évfordulónak a jelentősége. Debrecenben pedig különösen élénken élt a szabadságharc emléke.

73 Ugyanakkor az új, népi demokratikus koalíciós rendszernek — márcsak azért is, mert olyan politikai rendszerek után következett, amelyek létüket hangsúlyozottan a történelmi jogokra vagy azok megvédésére hivatkozva igazolták — 70 Petőfi és Debrecen. Debreczen, 1949. július 24. 71 HBmL XXI. 505/e. 684/1949. kt. 72 Lásd a 9. jegyzet. 73 HBmL XVII. 2. 1. 3/1947. N. B. jkv. 459