A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Medgyessy Ferenc Petőfi szobrának története a korabeli sajtó tükrében

... Debrecen városa anyagi erejéhez mérten eddig is, ezután is teljesíteni fogja vállalt kötelezettségét."

31 A tanács egyben újabb 5000 Ft előleget utal ki a szobor „dologi kiadásainak fedezéséhez".

32 november 9. A Debreczen riportot ad közre, amelyet Medgyessy Ferenc ittjártakor készített vele és dr. Asztalos Sándorral. A művész elmondja, hogy az agyagszobor már áll, de attól tart, hogy a bronzalak nem lesz kész március 15re, főként, ha a minisztérium továbbra sem adja a pénzt. És hozzáfűzi, véleménye szerint jó lesz, ha a szobor majd a Takarék előtt áll. november 19. A Nemzeti Bizottság ülésén először kerül szóba a Petőfi-szobor, bár a bizottság már régóta foglalkozik centenáriumi ügyekkel. (A július 24-i ülésen, az évfordulós ünnepségek megbeszélésekor csupán említést tesznek róla: „A város már el is határozta a Petőfi szobor felállítását."

33

) Most felolvassák az Országos Nemzeti Bizottság körlevelét, amely kitér arra, hogy „ ... a kormányzat az ország nehéz gazdasági helyzete miatt csökkentette azokat az összegeket, amelyek a centennáris ügyekre voltak előirányzóvá. A szigorú takarékosság elve azonban nem jelentheti azt, hogy az ünnepségek bensőségességének rovására menjen." Juhász Géza alelnök ezután ismerteti Medgyessy Ferenc Petőfi-szobrának tervét, a szobor felállítási idejét, helyét, jelenlegi akadályait. „Helyesnek találná, ha a Nemzeti Bizottság a maga súlyával támogatná a várost abban, hogy a kormányzat által ígért 50.000 Forintot megkaphassa." Ennek alapján határozatba veszik, hogy a Nemzeti Bizottság „fölkéri az Országos Nemzeti Bizottságot, minden súlyát latba vetve járjon el a kormányzat illetékes tényezőinél annak érdekében, hogy folyósítsák a Tájékoztatásügyi Miniszter által a Debrecenben felállításra kerülő Petőfi szobor elkészítéséhez szükséges 50.000 Forintot. A város vezetősége, jóllehet a város háztartása igen nagy nehézségekkel küzd, a maga részéről mindent megtesz, hogy a szobor létesítéséhez szükséges 50.000 Forintot a maga részéről előteremtse."

34 november 25. A Tiszántúli Népszava arról ad hírt, hogy most Asztalos Sándor utazik Budapestre a kérelemmel. november 30. Ügy látszik, a minden oldalról támogatott kérés meghallgatásra talál, mert a Debreczen már arról tájékoztathatja olvasóit, hogy Mihályfi Ernő megígérte Asztalos Sándornak, Debrecen bizton számíthat az 50 000 Ft-ra. Ugyanez a szám tartalmazza a szobor elhelyezése körül kialakuló vitába harmadikként bekapcsolódó cikket, melynek írója (S.) a szobor számára a legmegfelelőbb helyet a Piac és a Szent Anna utcák kereszteződésében, egy létrehozandó, keskeny járdaszigeten találná meg, s ezt az elképzelését különböző, főként szellemi-történéli-turisztikai érvekkel próbálja alátámasztani. december 4. Egy nyilvánvalóan vitazárónak szánt cikket olvashatunk a Debreczenben. (B. I.) döntésre szólítja fel „a város közönségét" (pedig októberben a lap megírta, hogy a szobor elhelyezésének joga a törvényhatósági bizottságé): „Végre dönteni kellene már a város közönségének ebben a kérdésben. Laikusoknak, ebben az elsősorban városépítési, városszépítési, művészeti kérdésben. A döntés megkönnyítésére ebből a szempontból megvilágítjuk az eddig felmerült elhelyezési ötleteket." Az író érvei vitathatatlanul helytállóak, amikor a városesztétikai szempontokat tekinti elsődlegesnek és a szobor érvényesülésének legkedvezőbb feltételeit igyekszik megtalálni a hamisan csengő történeti-politikai érvek ellenében. Nem tartja helyesnek a Petőfi térhez, a Városházához, a Kereskedő Társulathoz, a Piac és a Szent Anna utcák kereszteződéséhez fűződő elképzeléseket, de teljes szívvel támogatja a Magoss György téri, a Hajó utca 31 Lásd a 27. jegyzet. 32 Lásd a 27. jegyzet. 33 HBmL XVII. 2. 1. 94/1947. N. B. jkv. 34 HBmL XVII. 2. 1. 124/1947. N. B. jkv. 450