A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Művészettörténet - Sz. Eszláry Éva: Über die in der Sammlung des Déri Museums befindlichen Bronzestatuetten und neuere Attributionen in Verbindung mit anderen Kleinbronzen
tősebb azonban a „Debreczen"-ben megjelent cikk volt, amelyet Rabinovszky Máriusz írt: „Holló László nem forradalmár. Mélyen gyökerezik a múlt tradícióiban .. . Nem áll távol Munkácsy Mihály tói. Több szenvedés, több fájdalmas beleérzés, kevesebb heroizálás van művészetében. Az ö parasztja nem az anekdotázó népszínmű figura, sem a munka fáradozó, de diadalmas hőse; az ő parasztjai kínlódó szegényemberek ... az ő röge együtt vergődik azzal a fajjal, azzal a néppel, amelyet hátán visel... az ő ege viharos elem, amelyen átszánt, átsüvít a föld és ember minden fájdalma... Holló szervesen beletartozik művészetünk jelenébe, és hiszem, művészetünk történetébe is. is Az Ady Társaság 1931es kiállítási katalógusának előszavába ezt írta: „„Művészete csupa lázongó szenvedély, lázas látomás, mámoros kitörés... sötéten ragyogó színeit, mozgalmasan szétvetett formáit a feszültség lendülete hatja át. Minden ecsetvonása nyugtalan, fájdalmas pátoszú, héroszi panasz". Rabinovszky tehát nem a szokásos grecói vonatkozást, hanem a Munkácsy, Millet párhuzamot hangsúlyozta. De ismét nyilatkozott Hollóról a „Debreczen" című lapban Lázár Béla is: „A természet legegyszerűbb jelenségeit is felfokozza. Vizionárius képzelete hatalmas színakkordokban jelentkezik... Egy mindennapi szekér két parasztlóval, nála ragyogó fényálommá válik. Egy cigánylány az erdőben tiszta fénysugárzás"'. 19 Genthon István szerint Holló festményeinek előadása „bátor és erőteljes. Holló nem riad meg a nehéz feladatoktól, sőt keresi azokat... A portréiban megnyilvánuló pszichologizáló íz Kokoshkára emlékeztet... Kitűnő rajzoló, aki szinte játszik a vonalak érzéki szépségével, a tömegek hatásos kontrasztjaival". 10 Lázár Béla, a kiállító rendezője, rajzait is dicsérte, kiemelve Holló expresszionizmusát. A katalógusban ezt írta: „Rajzai igazolják, hogy mily gondos előkészítéssel nyúl az ecsethez, hogy színei tüzéből kirobbantsa a megálmodott víziót. A legegyszerűbb benyomás mélyen átmelegített látománnyá alakul képzeletében. Formáit szaggatottan, balladai tömörséggel, egy-egy részlet kihangsúlyozásával érezteti, elsiklik a részletezés fölött, hogy a hangsúly staccatóival beérje. Ilykép sejtelemszerűvé teszi a legköznapibb jelenséget, teszem, egy parasztszekeret, egy disznóölést, egy fa alatt álló cigánylánykát, hogy máskor széles és hatalmas formaéreztetéssel nagy kompozíciók felrakásához jusson el, vázlatosan, szinte félve, hogy a belső tűz kialszik, mielőtt a látományt megragadta, hogy álomképe elszáll, mielőtt vásznára leköthette volna. Ilyen viaskodások közben látjuk még a művészt, aki a formákkal való ez önkínzó küzdelemben, vidéki magányban, mindenkitől elhagyatva, él álmainak, melyek kísértik, egyre felajzó indulatrohamokban." Figyelemfelhívó volt Béber László cikke és maga a cím is: „Budapest felfedezte a debreceni Holló Lászlót, most Debrecenen a sor". 21 Valóban fel kellett hívni Debrecen figyelmét Holló Lászlóra, mert a város nem vette észre igazi értékeit. Kertész Dániel így utalt a közönyre, s felvetett olyan kérdéseket, hogy „Hol vannak a hivatalból hivatalosak? Hol van a debreceni egyetem tanári karának a példamutatásával az egyetemi ifjúság, hol van a müveit középosztály?" 11 A budapesti kiállítást március 6—20-ig követte egy 45 képből álló debreceni bemutató, amelyet Rabinovszky Máriusz idézett cikke, Toroczkay Oszwald, Kertész Dániel, Sz. Rácz Imre és Béber László cikkei konferáltak be. A városháza nagytermében rendezték meg az életképekből, munkaábrázolásokból, portrékból, mitologikus és biblikus alkotásokból álló anyagot. A kiállítást követően Holló László festészeti iskolát akart indítani tócóskerti 18 Debreczen, 1930. márc. 2. 19 Debreczen, 1930. febr. 15. 20 Napkelet, 1930. márc. 1. 21 Hír a Debreczen 1930. jan. 29-i számában. Béber cikkét a DFU 1930. márc. 21-i száma közölte. 22 Debreceni Újság — Hajdúföld, 1930. márc. 9. 408