A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: Anbau und Verarbeitung von Hanft im Bezirk Hajdu-Bihar

A gyűjteményünkben szereplő két rátétes díszítésű kisbunda készítésére vonatkozó leltárkönyvi bejegyzések — miszerint az Sz. 1909. 140-es számú 1883-Ъап, az Sz. 1909. 10. számú pedig az 1870-es években készült — is igazolják azt a tényt, hogy díszítőművészetileg korábbi darabokról van szó. A két kisbunda rátét díszítése egyaránt fekete színű. Ez a minta piros irhacsíkra van ráapplikálva. A mintákat élénk sárga és mustár színű fonallal varrt, apró leöltések keretezik, azzal mintegy erőteljes kontúrt adva a rátét díszítésnek. A piros irhacsíkok cakkozott és almázott széleit pedig fekete cérnával szegték körbe. Az alsó keresztirha, amelyhez csupán a prémszegély csatlakozik, fekete színű. Mindkét irharátéten felfedezhetjük az ősi „sasköröm" díszítést. Kresz Mária az Erdélyben levő zalatnai magyar szűcsök munkáit vizsgálva megállapítja,

53 hogy ezen a vidéken a rátét díszítmény alapmotívumát a saskörmökben kell keresnünk. Kezdetben oda varrták fel, ahol a bőr meghibásodott. Majd a nagyobb díszítések ugyanezen saskörmök továbbfejlesztett változataiból jöttek létre. Ez a díszítés átöröklődött a szűcshímzésekre is, ahol ugyancsak a „sasköröm" elnevezéssel illették azokat. Rátétes változata az említett két kisbundánkon még megőrződött, igaz már egy továbbfejlesztett formában. Az Sz. 1904. 140. leltári számú kisbundán fa, tulipán, rozetta és levél formákkal gazdagodott s az elej — és keresztirhákat díszíti (6—7. kép). Az Sz. 1909. 10. leltári számú bundán pedig már a rövid, ún. „ál" szálirhák is irharátéttel díszítettek. Ez utóbbiak rátétdíszítése egy csodálatos „életfa" motívummá terebélyesedett ki. Az elej- és keresztirha rátét díszei között pedig margaréta, lóhere, formájú virágokat, fákat és nagyalakú leveleket találunk (8. fotó). Mind az applikációval díszített irhák, mind az anélküliek „almázottak", cakkozottak, hullámvonal díszítésűek. Színük törökvörös kivéve az Sz. 1909. 140-es leltári számú kisbunda „ál"szálirháit, melyek feketék. Külön meg kell említenünk a hátközép alján levő bevágás vagy hasíték irhadíszeket. Az Sz. 1909. 10-es leltári számú kisbundánál a hátközép 16 cm-es bevágását egy egyszerű, széles, almázott, fekete irharátét keretezi, s annak tetejéről nő ki az applikált életfa (9. kép). A másik kisbundánál a fekete, almázott szélű keret tetején egy nagyobb alakú, piros tulipán ül, s abból nő ki a hímzett rozmaring-ág szerű életfa (10. kép). A hasíték tulipán díszítése szinte ugyanebben a formában a hajdúböszörményi Ferenczy Gábor által készített kisbundakon is megtalálható, ami ugyancsak az applikált díszű, keresztirhás kisbundák böszörményi származását igazolja (14., 15. kép). Ezeket a hasíték díszítéseket mindenütt hímzések keretezik, olykor a rátétre is rákerül néhány hímzett pont- és levéldíszítés. A tulipán rátétről az említetteken túl egy sallang díszítés is lelóg a hasítékra. Az applikált díszítésű kisbundák pillangó vagy sallang díszítései is szoros rokonságot mutatnak a nem-applikáltakéval. A piros vagy fekete irha pillangó nem azonos a lefelé szélesedő, háromszög alakú debreceni kisbunda sallangokkal. A színes hímzéseken a háromszög alsó sarkai egyformán szögletesre vannak levagdosva. A háromszögek csúcsdíszítése és a bebújtatott irhacsíkok azonban különbözőek (2/B—

С rajz). Az Sz. 10-es leltári számú kisbunda sallangjának tetején bőrrózsáká jelzik a hajdani bőrgombok helyét (2/B. rajz .9. kép). Az egymásra varrt fekete (3 cm átmérőjű), piros (2,5 cm átmérőjű) és fehér (1,5 cm átmérőjű) cakkozott szélű, bőrrózsás sallangforma őrzi legjobban a sallangok már említett, eredeti „felgombolós" funkcióját. A bebújtatott bőrcsíkok fekete-barna-fekete színűek. A sallangok átlag 10 cm hosszúak s az elej szálirhákat kivéve minden szálirhát lezárnak. Az irhacsíkok és rátétdíszei a nem applikált díszű kisbundákénál kissé szélesebbek, ezzel is mintegy hangsúlyt adva a rátét díszítésnek. A szálirhák 5,5— 6 cm szélesek, az elej irhák 8,5 cm-esek, a felső keresztirhák 9,5—10 cm, az alsók pedig 3,5—4 cm szélesek. Rajtuk az irharátétek az „ál" szálirhákon 18 cm hoszszúak, 5,5 cm szélesek, az elej irhákon 31 és 49 cm hosszúak, 5 cm szélesek, a felső keresztirha rátétéi pedig 8,5—9 cm szélesek. A hátközép alsó hasítékát övező, almázott irhák szélessége 3—3,5 cm, magassága 4—7 cm s a rajta ülő tulipán applikációk pedig 6—8 cm magasak és 6,5—7 cm szélesek. A kör alakú perzsagallér legszélesebb része 26—28 cm, az állógallér ebből 5—6 cm, a prémszegélyek pedig 4—5 cm szélesek. Mindegyik, színes hímzésű női kisbunda közös vonása az, hogy az elej irhá53 Kresz Mária: "Sasköröm. Művészet, XV. (1974. dec.) 12. sz. 4—5. 329