A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: Anbau und Verarbeitung von Hanft im Bezirk Hajdu-Bihar

rágzások egyre nagyobb térhódításának idejétől a kisbundák két irányba alakultak tovább: a) az általánosabbá váló, egyszín fekete hímzésű, rövidebb és bővebb kunsági kisbundák, b) és az archaikusabb vonásokat jobban megőrző, színes díszítésű, irhás hajdúsági kisbundák irányába. Míg a kunsági kisbundákról Dorogi Márton gyűjtései és feldolgozásai alapján sok mindent tudunk, addig a színes hímzésű, női kisbundákra vonatkozóan kevés helyen találunk utalásokat. Kresz Mária legutóbb megjelent, összefoglaló munkájában csupán ennyi olvasható velük kapcsolatban:

37 „Eleinte a női kisbundák is sokszínűek voltak. Végül azonban hímzésük teljesen elfeketedett". A nyíregyházi asszonybundáról a következőket írja:

38 „Legdíszesebb volt a nyíregyházi asszonybunda, amely 1848 után jött divatba; az 1870—90-es évekig több szín selyemmel varrták ki, sokféle árnyalatban: tavaszi zöld, fűzöld, levélzöld, almazöld stb. 1890 után már csak egyszínű zölddel hímezték őket." A vásárhelyi színes kisbundákat Kiss Lajos említi :

J,J „Legdíszesebb volt a kissuba, mit selyemmel varrtak ki, sokszor árnyalva ... Ha több szint alkalmaztak is, nem volt kiabálós a suba, hanem kellemes, harmonikussá olvadt össze. Az ügyesen eszközölt varrással kapta a dísz az élesebb vonultokat, domborulatokat. Színesre a 80-as évek végéig varrták a subát, aztán — bár előbb is — egyszínű lett a kissuba kivarrása: melegbarna vagy fekete színű." A Kunságon is ismeretes volt а színes díszítés.

40 „A természetet utánzó színek és formák stilizált rózsává, tulipánná, bimbóvá egyszerűsödtek. A tarkaságból kialakult a bokorvirág szimmetrikus csokra, a keresztirhán pedig a koszorúvirág motívum és színritmusa. Színezése a természetutánzó tarkaságból fokozottan leegyszerűsödött. A Kunságon a múlt század közepe táján uralkodó lett az aranybarna, rózsa és bimbószínezés pirossal és ibolyával élénkítve, a rozmaringleveleket pedig világosabb és sötétebb zölddel varrták, melyben talán a levelek fény és árnyjátékát utánozták. Később a sötétzöldet felváltotta a fekete majd a világosat is, a rózsák is megkomolyodtak, s szirmai a századforduló táján feketék. Legutóbb már csak a rózsák és a bimbók belsejében tüzel egy piros, lila vagy zöld szem." Környékünkön mindenütt ismeretes volt tehát a színes díszítésű, női kisbunda, de háttérbe szorította ezt a kunsági fekete bunda. Megyénk területén talán a népviselethez való szorosabb ragaszkodás és nagyobb kötődés eredményezte azt, hogy az itt élő lakosság a XX. század első évtizedeiben a kunsági hundák és archív fényképek. A kunsági típusú kisbundákon túl megtalálható múzeumi gyűjteményünkben szép számmal megőrzött, színes hímzésű, női kisbundák és archív fényképek A kunsági típusú kisbundákon túl megtalálható nyolc darab kisbunda három csoportba sorolható. Egyik csoportot a zöld hímzésű, piros irhás, rojtos debreceni, a másik csoportot a sokszínű, irhás hajdúböszörményi kisbundák alkotják. Külön csoportba sorolható az a két kisbunda, melyek mintázata és színezése a böszörményihez áll nagyon közel, de rajtuk még az irhák gazdag applikációs díszítése is megtalálható. Mindhárom típusú női kisbunda festett báránybőrből készült. A festést már maga szűcs végezte. A tölgyfa lehulló termését, a gubacsot vagy gubicsot gyűjtötték össze, apróra törték és kifőzték. A barnás színezetű gubicslével bekenték a bőröket, száradás után vízzel átitatták, egy éjszaka állni hagyták, majd törték. A törés után következett a második festés már erősebb színű, olajos gub>icslével. A színező anyag korábban természetes alapanyag volt: diófa, almafa, eperfa, körtefa gomba, majd a gyári készítményű anilint, oleant és vezovint használták. A böszörményiek és a dorogiak a sárgább színezetű bundákat ked37 Kresz: i. m. 18. 38 Kresz i. m. 55. 39 Kiss Lajos: A szűcsmesterség Hódmezővásárhelyen. (Karcag, é|. n.) 40. 40 Dorogi i. m. A bunda. 8. 317