A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: Anbau und Verarbeitung von Hanft im Bezirk Hajdu-Bihar

szabadságra" is.

23 Egy-egy vásáron 200—300 bőrt is igyekeztek megvenni a mesterek. Az erdélyi bőrárukból különösen a „purzsa" bőrt kedvelték. A kisbundák ékessége, a kerek gallér ebből az ún. perzsiából készült. Az erdélyi birkabőrök kikészítésük miatt korán sem voltak olyan jó minőségűek, mint a purzsa bőrök. Béres Ferenc püspökladányi szűcsmester visszaemlékezése szerint:

24 „Sózott bőrök voltak. Kikészítés előtt ki kellett mosni, mert elette a só. Azonnal megérezte az időt, ha esőre állott, megrökönyödött. A sóval kikészített bőrt elette a só. Mégha gallérnak használták, akkor is kikezte az alattalévő vállbőrt. Ha sós volt 2—3 óráig áztatni kellett, a víz kivitte belőle a sót. Ilyenkor a száradás után nehezebben ment a törése, mert a só nem lágyította meg a bőrt." Emiatt a szűcsök szívesebben dolgoztak a helybeli, magyar birka bőréből. Egy-egy szűcsközpontnak megvolt a kiválasztott felvásárló helye. így a szoboszlói szűcsök Kabárói és a szomszédos Hajdúszovátról vásárolták a bőröket, a hajdúböszörményiek pedig a hadházi bőrt szerették, mert „azok a minőségi tenyésztésre nagyobb gondot fordítottak".

25 A bőrökhöz bőrkereskedő útján is hozzájuthattak. A debreceni szűcsök sokáig egy Schwärzt nevű bőrkereskedőtől vásárolták a nyersanyagot. A múlt század közepén még gyakori volt az olyan megrendelés, amikor a megrendelő magával vitte a birkabőrt. Hajdúböszörményben ekkor még minden negyedik háznál volt 4—5 darab juhbőr, amit csak arra tartogattak, hogy bundát, bekecset, mellényt stb. csináltassanak belőle. Ha valakinek több bőre is volt, az elkészítésért is bőrrel fizetett.

26 A női kisbunda eredete A népi szűcsmunkákkal foglalkozó kutatóink a kisbunda megjelenését a szűcsmesterség virágzásának utolsó szakaszára teszik. A legkorábbi, „remekbe készült kisbundát" Mezőtúron jegyezték fel 2826-ban, melyet „költséges volta miatt csak a módosabb és ügyeskezű legények mertek elvállalni".

27 Bár a kisbunda megjelenése a múlt század első évtizedeire tehető, előzménye jóval korábbi időszakra nyúlik vissza. Ha a kisbunda eredetét kutatjuk, történetileg visszafelé haladva közvetlen elődjeként a férfiak juhászos bundáját kell megemlítenünk. A pelerin szabású kisbunda szerkezetileg egyenes következménye a férfiak nagybundájának, csak annak rövidebb és bővebb változata. Eredetét tovább kutatva elképzelhető, hogy kialakulására hatással voltak a XVI—

XVII. századi úri viselet köpenyei, pelerinjei, diáktógái is. A XVII. századi leltárak és hozomány jegyzékek téli, nyári noi kis subákat említenek.

28 Gróf Thurzó Mária 1618. február 26-i hozományjegyzéke, melyet „elházasításának idején" adtak ki, 11 darab kis subát említ. A jegyzékek arról is szólnak, hogy egy kis suba elkészítéséhez 4 rőf anyagra volt szükség. Igaz, ezek a kis subák még bélelt ruhadarabok voltak, de elképzelhető, hogy a későbbi, női kisbundák mintájául szolgáltak. Feltételezhető tehát, hogy a női kisbunda volt egyike azon ruhadaraboknak, melyeket szakirodalmunk „felsőbb társadalmi rétegekből alászállt kulturális elem"-ként említ.

20 Ä Hajdú-Bihar megyei női kisbunda legkorábbi változataként a fehér bunda említhető. Kalapos Sándor adatközlőinek visszaemlékezése szerint

30 az 1840es évek körül az asszonyok elvétve még fehér bundát is viseltek. „A fehir bun23 Kalapos i. m. 10. 24 Dorogi i. m. DMNA. 653—70. 7. 25 Kalapos i. m. 8. 26 DMNA. 164—70. 2. 27 Dorogi Márton: A kunsági kisbunda. (Szolnok, 1962) 5. 28 Báró Radvánzsky Béla: Magyar családi élet és háztartás. II. (Budapest, 1879). 215. 218. 29 Gáborján Alice: Magyar népviseletek. (Budapest, 1969) 13. 30 Kalapos i. m. 54. 315