A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Természettudomány - Fintha István: A vízidara (Wolffia Arrhiza) európai elterjedési viszonyai, különös tekintettel újabb magyarországi adataira

8. kép. Woljfiával teli Túr holtág Csaholc és Túrricse közt Wolf fia arrhiza 95—100% (A—D: 5—5; K: V.) Lemna minor 0—5 % (A—D: 0—1; K: I.) Ugyanebben az időszakban további vizeket vizsgáltam át, ám az alább felsoroltakban hiába kerestem a Wolf fiát: Dédai-erdő — Szipa-csatorna (csak Lemnetum); Gőgő vize Nagyszekeres mellett (csak Lemna és Spirodela); Szenke vize Penyigénél (csak Lemna és Spirodela); a Túr hosszabb szakasza Túristvándi határában (csak Lemnetum); Noborda medre a Borzovai-erdőben és a közeli csatornák (csak Lemnetum); Szamos-holtágak Géberjén, Győrtelek és Tunyogmatolcs közelében; Csengersima templomát körülvevő öreg morotva és győrtelekikocsordi Vájás. Különös módon teljesen üresnek találtam a Ricsei-erdő területén keresztülfutó patkó alakú morotvát is, melyben semmiféle vízinövény nem volt, pedig a Szatmár-beregi síkon először itt találtam (1972-ben) vízidarát. 1978-ban sem akadtam új lelőhelyére. A fülpösdaróci holtágban állománya gyérebbé vált (július 6.), sok foltban észleltem viszont itt a Lemna trisculca megjelenését. 1983. július 17-én a csengersimai templom körüli hajdani Szamos-holtágban Lemna minor-ral 50%-ban elegyes együttesben találtam még nagy vízfelületen. Nem láttam sem a Hortobágy térségében, sem a Tisza Ároktő és Tiszafüred közötti szakaszát kísérő morotváiban, holott a legtöbb helyen megfelelőek lennének számára az ökológiai körülmények. A fentiekben — amellett, hogy eddig még fel nem derített lelőhelyeiről, előfordulásairól is közlöm a lényegesebb tudnivalókat — első feladatként csupán összefoglaltam mindazt, amit jelenleg a vízidaráról a leghozzáférhetőbb irodalommal kiegészítve tudhatunk. Mindez azonban még nem sok, és legfeljebb arra inspirálhat, hogy a meglevő alapokat felhasználva mind több anyagot gyűjtsünk 27