A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban
rőlegesen összeépített, középen átfúrt léc, mely egy háromlábú bakba fúrt csapon forog. A lécek végein szintén lyukakat fúrtak, amelyekben kb. 20 cm hosszú kis fogazott fák, a bábok vagy levelek (Biharban tollak) tartják a ráakasztott fonalköteget. (12. kép.) A szárnyak, illetve a tollak egymáshoz való távolsága a motóla hosszának felel meg, de a lyukak segítségével tágítható vagy szűkíthető. 4 '' A gombalyító szárnyai általában vízszintesen helyezkedtek el, bár a Sárréten a szélmalom vitorlájára emlékeztető kerekes motólát lehetett használni gombalyításra is. Debreceni iparosok (a szűrszabók), s néhány dél-bihari faluban (pl. Kötegyánban, ma Békés megye) ismerték a függőleges állványon egymástól kb. két méterre, alul-felül elhelyezett hengerszerű dobbal működő gombalyítót is. 47 Polgárról közöltek egy kisebb méretű, komplikált csuklós szerkezettel tágíthatószűkíthető gombalyító típust, de ez valószínűleg csak egyéni ötlet, mert más helyen nem találtuk meg. Maga a gombalyítás folyamata sem egységes vidékünkön. Legtöbb helyen kis csutkadarabon kezdve kézzel gömbölyű gombalyagokat tekertek. Magát a gombalyagot állandóan forgatták, hogy össze ne bogozódjon a fonal. A bihari és a Tisza melléki falvakban némelyek gombolyítottak úgynevezett lyukas gombalyagot is úgy, hogy napraforgó csőre tekerték a fonalat, melyet aztán a gombalyagból kihúztak s így az lyukas maradt. Ha többet gombalyítottak egyszerre, a jobb kezükbe kis bőrdarabot vagy lyukas bodzafadarabot fogtak, hogy a fonal ne dörzsölje fel az ujjukat. A nyírségi falvakban azonban úgynevezett fajfára gombalyítottak, s magát a műveletet a csüííővel végezték. A csüllő, a megye nyugati felében csüvöllő egyébként a szövőnek az alkatrésze; ezzel tekerik fel a ráverő szálakat a vetéllőbe helyezhető kis nádcsőre, de a nyíri falvakban a nagyobb méretű fajfákat is a csüllő vasára helyezik rá s segítségével gombalyítani is tudnak. A nyírségi csüllők abban is különböznek a bihari és Tisza vidéki csüvöllőktől, hogy meghajtásukra az íjjas eszterga vonójához hasonló, szíjjal ellátott forgató eszközt használnak. Ezzel sokkal gyorsabban és egyenletesebben tudják forgatni a csüllő rúdját, illetve lendítőkerekét. A nyírségi csüllőket gyakran négy lábon álló padra erősítik, hogy kényelmesebb legyen a vele való munka. (13. kép.) Hosszúpályiban, Monostorpályiban a két világháború között felbukkant egy sajátos gombalyító szerkezet, amelynek fajfatartó pálcáját egy ötletesen kialakított nagy „kerékkel" zsineg áttétellel hoztak forgásba. (14. kép.) Szélesebb körű elterjedéséről nincsenek adataink. Segítségével elsősorban a nyírségi módra kialakított fajfákra lehetett gombolyítani. A gombalyítást a család éppen ráérő tagjai végezték, legtöbb helyen éppen ezért az otthon ülő öregebb férfiak dolga volt, de néhol a gyerekek is szívesen végezték. Egy gombolyagba, illetve egy fajfára 50—100 igét is feltekertek. A gombalyagokat aztán vászonzacskóban gyűjtötték össze és szövésig a padláson tárolták. A fonal felvetése a vetőkaróra A felvetés a szövés előkészítésének legfontosabb mozzanata. Célja kettős: egyrészt ilyenkor mérik ki az úgynevezett felvető szálaknak a hosszúságát, amely majd a vászon hosszúságát adja s másrészt ilyenkor alakították ki a szövéshez szükséges keresztszálakat. Eszköze mindenütt a vetőkaró, mely lényegében egész területünkön egységes formát mutat. A vetőkaró egy a földtől a mestergerendához csatlakozó függőleges tengely körül forgó, kb. 2 méter magas, négyszárnyú faalkotmány. Mintha a gombalyítót kétszer csinálnák meg; egyiket alul, másikat felül s a négy levelet egy-egy kb. 2—2 méter hosszú függőle46 Meg kell jegyezni, hogy a boltból vett miszér gombolyítására ugyanilyen elven működő, de kisebb gombolyítót használtak. 47 A hengerszerű dobokkal működő gombolyítót tájegységünk keleti határán túl, a romániai Szilágyságban ma is használják. De hasonló elven működő gombolyítót használtak a debreceni szűrszabók is. 284
