A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

11. kép kisulykolták, majd kifeszített kötélen, napon szárították. Napos időben súly kolas után már a folyóparton kiteregették a fonalat, mert az erős nap is fehérítette. Nap közben többször is megforgatták, hogy egyenletesen fehéredjen. Fehérítő hatása volt a fagynak is. Ezért sokan még jeges vízben szerettek mosni, vagy a már kimosott fonalat a szabadban hagyták éjszakára, hogy a fagy jól megszíjja. Hideg napokon több napig is tartott a szárítás. Esős időben a szobában szárították a fonalat. Az erősen összesulykolt fonalak összeragadtak. Ezért mielőtt újra láncba felszedték volna a megszáradt fonalat még egyszer sulyokkal jól végigveregették, azután ketten összeálltak s jól meghúzogatták, rángatták. Néha odacsapkodták a tornác ágasához, vagy élő fához s csak akkor láncolták újra össze, ha a szálak jól megpuhultak, egymástól elváltak. A szapulás, mosás kizárólagosan női munka volt, de szükség esetén segítséget hívtak, olyan szegény asszonyokat, akik munkájukért élelmiszert, terményt kaptak. Néha a szomszédok is segítettek egy282