A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

Gerebenezés után a kendert szépen összefonták s végére csomót kötöttek. A szálszöszt és a csepűt durvábban csomózták össze s az egészet fejenként összekötve a padláson a gerendára felakasztották s fonásig itt tárolták.

36 Fonás A fenti módon előkészített kenderből a nők dolga volt a különböző fajta fonalak megfonása. A legfinomabb, legvékonyabb fonalat a kender-bői fonták, elsősorban a nagyobb gyakorlattal rendelkező asszonyok. Az egyenletes, cérnavékonyságú fonalak készítése még a szép szálú kenderből sem volt könnyű feladat. A serdülő leányok a csepün tanultak fonni. Bár ebből volt legnehezebb a fonás, de a csepűből rendszerint durvább, vastagabb fonalat készítettek, amelyen kisebb fonási egyenetlenség nem számított hibának. A szálszösz-ből lehetett fonni finomabb felvető és ráverő szálakat egyaránt. A fonásnak nálunk már emlékezet óta két eszköztípusa ismeretes: a kézi pörgetéses orsóval működő úgynevezett gyalog rokka vagy guzsaly, ennek is kizárólagosan a talpas változata. A bihari részeken az egyoldalra nyúló, díszítetlen rúddal ellátott ülőguzsaly típus uralkodott. A Tisza melléki falvakban a talp közepébe csapolt rúddal, tehát így kettős talpú guzsalyokat is találhatunk. A gyalogrokkákat maguk a parasztok készítették. Itt is gyakori volt, hogy legények rokkát ajándékoztak a kedvesüknek. Csak ebben az esetben találkozunk a rokkák, elsősorban a talpak enyhe díszítésével. A díszek: egyszerű vonalak, úgynevezett farkasfcgak, hullámvonalak, körök, bennük körzővel szerkesztett hatágú csillagok, ritkán tulipán (vagy liliom) és szív motívumok. A guzsalypálcát itt kevésbé díszítették, s nem használták a díszes guzsalyszegeket sem.

37 Nem jelentettek külön díszt a guzsaly szalag ok sem, amelyek segtíségével a kendert ráerősítették a guzsaly pálcára. (6. kép.) Az eszköz kultikus funkciói nálunk jobban elhalványodtak, mint a tőlünk északra és keletre eső vidékeken. A kézi orsók itt is az ősi, hagyományos formákat őrzik. Magát az orsókarikákat esztergályos mesterek (rokkások, kerékgyártók) készítették, a belevaló nyelet a parasztemberek faragták hozzá. A bihari falukban több helyen ismerték még az 1940-es években is az úgynevezett íjjas esztergát, melyen az orsókarikákat maguk a parasztférfiak el tudták készíteni.

38 (7. kép.) De ezzel az egyszerű eszközzel lehetett díszesebb orsónyeleket is esztergálni. Nem véletlen tehát, hogy főként az orsókarikák megszámlálhatatlan variációban fordultak elő tájunkon is. 36 Az osztályozáshoz L. Szolnoky, 1972. 221—230; Babus, 1957. 241—243 37 A talpas guzsalyt a magyarság a honfoglalás előtt, szláv közvetítéssel ismerhette meg. (Szolnoky, 1951. 15.) Guzsalytípusaink vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy megyénk érintkezésben volt az egykori Partium, Szatmár, az Érmellék, a Szilágyság és Körösök vidéke népességével (Vö. Kós, 1979. 112). Arra is Kós Károly hívja fel a figyelmet, hogy a múzeumokba bekerült túlzottan díszített guzsalyok legtöbbször eltérnek a népi valóságtól. A használt guzsalyokat általában kevésbé díszítették, bár az egyes korosztályok és fonóalkalmak szerint is voltak különbségek. (Kós, 1979. 121). 38 Az ijjas eszterga lényege, hogy a kezdetleges, ékekkel rögzített állványrendszerbe helyezett munkadarabokat egy hegedűvonószerű szerszámmal lehetett forgásba hozni úgy, hogy a vonószőrt egy vékony szíj helyettesítette, melyet egyszer rátekertek a munkadarabra, így a vonó le-fel mozgatásával a munkadarab is jobbrabalra forgásba jött, így abból bizonyos gyakorlat után éles véső segítségével különféle formákat lehetett esztergályozni. (Vö. Ujváry, 1960. 127—141.) Hasonló eszközt használt még az 1940-es években is Kismarjában id. Egeresi Mihály. Mintájára 1941 telén a szerző is csinált ijjas esztergát, melyen 1945-ig hordódugót, sakkfigurákat s nem utolsósorban orsókat készített. Ujváry Zoltán szerint ez az ősi famegmunkáló eszköz különböző variációban és különböző funkciókban a világ minden táján ismert. Bizonyára kapcsolatba hozható az ősi tűzgyújtó eszközzel, a hasonló elven működő úgynevezett tűzfurával. 275