A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Természettudomány - Fintha István: A vízidara (Wolffia Arrhiza) európai elterjedési viszonyai, különös tekintettel újabb magyarországi adataira

ban. Ugyanott évekig hiába keresték, majd ismét feltűnt. Almádi L. 1958-ban Szarvas mellett egy Körös-holtmeder vizén észlelte előfordulását (Vöröss L. Zs. 1966.). Ez utóbbi egyben az első tiszántúli adata. Itteni és a romániai Korhány-éri (Pop 1968.) előfordulása nyilvánvalóan összefügg. 1960 őszén és 1961-ben Tóth S. előtt tűnt fel óriási mennyiségben az Oszlár község határában levő holt Tisza-ágban, s a morotva 1962. évi teljes kiszáradásának időszakától eltekintve azóta is fellelhetőnek írja a szerző (Tóth S. 1972.). A Velencei-tóban Tóth L. látta egy nádasbeli tisztás vizén 1960-ban (Vöröss L. Zs. 1966.). Vöröss L. Zs. a Drávasíkon, Szaporca község határában levő tavakban (Kenderáztató, Kis Kenderáztató, Kerekvíz, Csécsi gödör) 1962-ben figyelt fel rá; Tihanyi J. 1963-ban látja meg a dél-somogyi Középrigóc határában levő Nagy Bók vizén (Vöröss L. Zs. 1966.). 1968-ban, újabb tiszántúli élőhelyét ugyancsak Tóth S. találta Tiszaluc mellett, hol kisebb sűrűségű állománya élt (Tóth S. 1972.). Legújabb hazai előfordulásai között legfontosabbak a Szatmár-beregiek. Először 1972-ben, két évvel a rendkívüli erejű Tisza—Szamos-i árvíz után találtam rá hazánk e legkeletibb és Alföldünk egyik legészakibb táján. Változó mennyiségben leltem ekkor Túrricse község határában, a Ricsei erdőn átkanyargó hajdani Túr patak holtmedrében, Lemno-Utricularietum asszociációban. Az egész évben nedves élőhelyet igen szép gyertyános tölgyes veszi körül (Querco robori— Carpinetum hungßricum), melynek aljnövényzete figyelemreméltóan tele van montán fajokkal (az ismert előfordulásokon kívül: Polypodium vulgare, Heracleum Sphondylium, Asarum europaeum, Lathyrus niger, L. vernus, L. Nissolia, Circaea lutetiana, Impatiens noli-tangere, Gentiana pneumonanthe, Symphytum tuberosum, Ajuga reptans, Galeopsis speciosa, Lamium Galeobdolon, Paris quadrifolia, Melampyrum nemorosum, Lathraea squamaria, Scilla bifolia, Majantheraum bifolium, Leucojum vernum, Gladiolus imbricatus, Luzula pilosa, Melica nutans stb.). Vétek, hogy a terület védelme még most sincs megoldva! (1983!) A következő években, 1973-ban és 1974-ben a Túr holtágaiban sokfelé láttam Wolf fiát Túrricse és Kölese között, de köztük mindenképp legtömegesebben 1974ben a Csaholc határában levő Nagyrekesz morotvatavakkal teli területén, főként a Malomtóban, a valaha itt működő vízimalom kedvéért kiszélesített hajdani Túrszakaszon. (4. kép.) A víztükröt néhol tiszta állományai fedték, általában azonban Salvinio-Spirodeletum polyrrhizae társulásban fordult elő, Spirodela polyrrhiza és Salvinia natans úszó csoportjai között terjeszkedve. (5. kép.) A Kiskunsági Nemzeti Park botanikai felügyelője, Tölgyesi István kollégám szíves szóbeli közléséből tudom, hogy ő is megtalálta a vízidarát 1976. május 3-án Lakitelek és Alpár községek térségében a Kis Sulymos és a Nagy Sulymos morotva tavak hínárvegetációjában, valamint a Tőserdő magassástársulásainak semlyékvizeiben. Itteni előfordulása a vízzel való terjedés lehetőségét tekintve kapcsolatba hozható az oszlári, tiszaluci, esetleg a szatmári síkon való megjelenéseivel. Az sem kizárt, hogy valamennyi megnevezett helyen ősidők óta él. Ugyancsak 1976-ban, Legány András kollégám akadt rá Tiszadob mellett, a Tisza folyó Szelepi morotvájában. Itt akkor Stratiotes aloides, Hydrocharis morsus-ranae, valamint Spirodela polyrrhiza között, változó mennyiségben volt jelen. Az előfordulását dokumentáló fényképfelvételen mellette Spirodela szerepel s a két faj összborítása mintegy 60—65%-nyi. A Spirodela mennyiségéhez képest a vízidara alig 8—10%-nyi. Ez adat is a fentiekkel hozható kontaktusba. Kérésemre D. Pethe István beregsurányi tanár kereste és találta meg 1977 júniusában a Beregdaróc határában levő Dédai-erdőn átmenő mocsaras ér vizében több helyen s Tarpa határában a Tisza Badalói-szeg nevű holtágában. A Dédia-erdő szintén bővelkedik hegyvidéki elterjedésű növényfajokban (Galanthus nivalis, Scilla bifolia, Leucojum vernum, Isopyrum thalictroides, Anemone nemorosa stb. és a bükk [Fagus sylvatica] a Sárospatak—Sátoraljaújhely között fekvő Long-erdőn kívül egyedül itt fordul elő az Alföldön). Tarpa erdeiben a Crocus 22