A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Történelem - Román Márta: Debrecen és a milleneum
Mihály, dr. Király Ferencz, Váczy János, és Steinfeld Mihály. Amint korábbi építkezések is már kapcsolódtak a millenniumhoz, egyéb feladatok és tervek is születtek az 1896-ot megelőző években. így 1896 elejére a város vezetősége jóformán kész programmal állt elő, sőt, a tervezett munkák egy része már javában folyt. ,,Simonffy Imre királyi tanácsos polgármester január 18-án, szombaton d. u. 3 V2 órára összehívía a kiállítási bizottságot sürgős elintézést igénylő ügyek megbeszélése végett." 7 Ezen a gyűlésen már jelentős, az egész évre kiterjedő kérdésekről volt szó, ezek közül sorolunk fel néhányat; Pataki László festőművész által készül a debreceni nagyvásárt ábrázoló festmény, Székely Árpád akadémiai festő elvállalta a debreceni középületek homlokzatának és akvarell képeinek elkészítését. Az erdészeti kiállításról jelenti Török Gábor erdőmester, hogy minden rendben van; szó esik a bandérium felállításáról és még sok más folyamatban levő munkáról. Ezeket a későbbiekben részletesebben tárgyaljuk. Először kísérjük figyelemmel a városi ünnepségeket. A millenniummal kapcsolatban egységes és tökéletes ünnepi hangulatról nem beszélhetünk. A korabeli helyi lapokat olvasva jócskán akad a millenniumra vonatkozó, több oldalról is érkező disszonáns hangvételű cikk. Az ezredévet — márcsak a cenzúra miatt is — valamennyi újság köszönti, de mindegyik más és más felhanggal, az olvasótábor, s így az egyes városi társadalmi rétegek kisebb-nagyobb problémáinak felszínen tartásával. A már korábban említett látszat megőrzésére azonban valamennyi lap törekszik. ,,Az ezredik év hajnala ránk köszöntött. Ennek az esztendőnek legszebb és legméltóbb tárgyát az fogja képezni, hogy ezer éves létünk és munkánk eredményeit önmagunknak meg a nagy világnak is bemutassuk. S ebbeli örömünneplésünk csak úgy lehet zavartalan és magasztos, ha az általános béke fényes napja ragyogja be az ország horizontját." 8 A Függetlenségi Párt közlönye a „Debreczen" ennél bátrabb hangot ütve meg, szinte nyíltan támadja a kiegyezést és az osztrákokat, „A nemzet ünnepe" címszó alatt. A cikk írója szerint a nemzetnek be kell ismernie bűneit a következőképpen: „vétkeztem, a mikor kiszolgáltattam magamat és hazámat idegen hatalmaknak, hogy segítsék békóba verni a szabadság, egyenlőség és testvériség bajnokit, ... a mikor alkudtam azokkal, a kiktől követelni lett volna jogom szabadságomat, hogy annak megfogalmazása után kinyíljék hazám téréin az egyenlőség virága s megérlelődjék hazám téréin az egyenlőség virága s megérlelődjék a testvériség gyümölcse ..., mert ma bizonyára nincs (ti. igazság), ha csak a lelki ünneplés hatásaként fel nem ébred benne a kötelességérzet, hogy minden eszközzel igyekezzék önállását, függetlenségét és szabadságát megtartani, ami ma hiányzik belőle — megszerezni, lehajtott fejét felemelni.. . Ekkor fog a nemzet igazán lélekben és igazságban ünnepelni! Ügy legyen !Éljen a független Magyarország!" 9 A Debreczeni Protestáns Lap a nem katolikus felekezetek millenniumon való mellőzését nehezményezi, csípős és találó megjegyzésekkel fűszerezve a cikket, a millenniumra, a kiegyezésre és a kormányra vonatkozóan. „Az 1848:20., 1868:53., 1894:31., 32., 33., és az 1895:42. és 43. törvényczikkek a rom. kath. egyház uralkodó jellegének megszüntetésére, a lelkiismereti szabadság alapján a bevett vallásfelekezetek közti egyenlőségre törekedtek ... Az általunk különben őszintén tisztelt magyar kormánynak így elsőrangú kötelességét képezte volna az, hogy e magasztos eszmét az ezredéves ünneplések legkimagaslóbb részeiben is kitüntesse. Gondoskodnia kellett volna arról, hogy a máj. 2-iki és különösen a június 8-iki ünnepélyeken, hol a magyar király, a magyar állam, a magyar nemzet ünnepelt, valamint az új királyi palota alapkőletételénél, a nemkathólikus felekezeteknek is méltó részt biztosítson. Sajnos, intéző köreink ezt nem tették. ... A történelem ellen vétettek akkor, midőn a magyar protestáns egyházat a magyar állam hivatalos ünnepéből kihagyták. 7 Debreczeni Ellenőr, XXIII. évf. 1896. 13. sz. 2. 8 Dezreczeni Hírlap, VI. évf. 1896. 3. sz. 1. 9 Debreczen, XVIII. évf. 1896. 7. sz. 1. 245