A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Természettudomány - Fintha István: A vízidara (Wolffia Arrhiza) európai elterjedési viszonyai, különös tekintettel újabb magyarországi adataira

BELGIUMBAN a tengerparti területeken meglehetősen közönséges, hol stagnáló vizekben néha nagy tömegeket alkot. Egyéb helyeken ritka vagy hiányzik (Mullenders 1967.). FRANCIAORSZÁGBAN az ország nagy részének csatornáiban, mocsaraiban elterjedt (Coste 1937.). SVÁJCBAN csak Ravensburg táján találták, a Bodensee vidékén (Hess— Landolt—Hirzel 1967—1976.). PORTUGÁLIA és OLASZORSZÁG nyugati partvidékeinek alkalmas élőhelyein és BULGÁRIÁBAN a Tundzsa folyó mellett ismert néhány előfordulása [térkép: Kandeler 1976., in: Hegi Flora; Jäger (1964.) után]. A következőkben a bennünket sokkalta inkább érintő adatokról, a szomszédos országokban leírt előfordulási viszonyokról szólok. Különösképp akkor érdekelhetnek ezek, ha közös folyóvizeinkre gondolunk, melyek elsősorban lehetnek útjai a Wolffia terjeszkedésének akár határainkon kívülre, akár épp azokon belülre. CSEHSZLOVÁKIA területén 1—1 alkalommal Dél-Morvaországban, illetve Érsekújvár közelében egy kanálisban került meg (Benková 1957.). A. Stollmann (Szlovák Akadémia) szíves levélbeni tudósítása szerint az említett adatok óta újabb lelőhelye nem ismert. AUSZTRIÁBAN először 1963-ban találták a cseh határ közelében, Hohenau mellett (Höfler—Knoll 1964. és Janchen 1975.). Meglehet, hogy korábban is előfordult, ám a vízi flóra kutatása itt sem folyik régóta. H. Schacht és G. Haubenberger, bécsi kollégák szíves tájékoztatása szerint a következő fajok mellett figyelték meg: Lemna trisulca, L. gibba, Hottonia palustris, Nuphar luteum, Potamogeton fajok, Myriophyllum fajok, Riccia fluitans. JUGOSZLÁVIA már régi magyar vonatkozású adatairól is ismert. A hajdani pancsovai (Degen 1910.), grobniki (Degen 1912.) és mosztongai (Jünger 1916.) előfordulások (lásd bővebben alább!) óta a következőket ismerjük. Megkerült Sremski Karlovci mellett (Lemna minor és L. gibba társaságában); a Beljanska Baraban (Spirodela polyrrhiza, Lemna minor, L. gibba és L. trisulca mellett); Sbobran közelében, csatornában (Spirodela polyrrhiza, Lemna trisulca, L. minor, L. gibba között); hasonlóképp a bácskai Mosztonga vizében, a Kacs vizében (itt Chlorocyperus glaber mellett) és Pancsevo térségében (Becarevic 1951., 1953.). ROMÁNIÁBAN, Bihar megyében I. Pop (1968.) a Körös-vidék új fajaként írja le a vízidarát, melyet a Fekete- és a Sebes-Körös, valamint az államhatár között elterülő síkvidéken Madaras (Madarász) község mellett a Korhány-érben (Canalul Corhana) talált meg asszociációban (Wolffio-Lemnetum gibbae). A növényt szórványos előfordulású kozmopolita fajnak minősíti (Pop 1968.). A romániai flóramű a fenti adaton kívül mindössze a következőket sorolja: Temes megyei (Jud. Timis) előfordulások Temesvár (Timisoara), Bánlak (Banloc), Lúgos (Lugoj) és Liebling mellől; Bukarest környékén Pantelimon, Cernica, Pasarea és Fundeni közelében; Jud. Ilfov területén Lacul Snagov, Cäldärujani, Scrovistea és Tigánesti vidékén; Jud. Tulcea területén a Duna-delta vizeiben; Jud. Bacau területén Mircesti vidékén és a Siret folyó alkalmas kanyarulataiban (Nyárády et al. 1972.). Kováts L. (Tárii Crisurilor Múzeum, Nagyvárad) véleménye szerint a Wolffia valaha közönséges lehetett a hajdani Ecsedi-lápon és az 1968-ban teljesen lecsapolt Érmeiléken. Jelenleg tehát inkább Dél-Romániában honos, megléte az ország északnyugati síkságain nem ismert. A SZOVJETINUÓBAN általában sok helyről ismert (Komarov

—Siskin— Bobrov 1934—1964.), európai részén pedig leginkább az erdős-sztyepp övezetből. Ukrajnában szintén többfelé él, de jórészt még kutatatlan (FLORA URSzR 1950.). Publikációk itt még nem jelentek meg róla, sőt a vízi flóra vizsgálatával is csak most kezdenek foglalkozni. Sz. Sz. Fodor ungvári professzor szíves volt tájékoztatni, hogy nagy tömegekben találta Moszkvától délre, az Oka folyó holtágaiban, Pusztyino város környékén. Az ukrajnai viszonyokon belül bennünket na19