A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni zöldmázas céhremekek
megkíséreljük a mesterét meghatározni. Ebben az évben a céh névsorába hat új nevet írtak be. Közöttük találjuk Katona Mihályt, aki, amint az a céhiratokból kitűnik, apjánál, Katona Mihálynál tanult. 2 ' 1 Edényének teste öblösségében hasonlít apja remekéhez, de nyaka rövidebb, ezért zömökebbnek hat. Díszítése kevésbé gazdag, mint az előzőeké. A domború bordák által tagolt felületen a beütött díszű gombokból összeállított sorok és idomok alkotják a díszítményt. A középső mezőben háromszoros domború kör alakú keret fogja körül az évszámot, amely fölé egy kis szembe néző szakállas férfifejet illesztett a készítő. A díszítmény medalionszerű hatását fokozza, hogy két láncszerű bordára helyezte. A fődíszítményt kör és háromszög alakban elhelyezett gombok övezik. Az oldalsávokban is egyszerűsödött a díszítés, csak egy függőleges gombsort talállunk, a középső virágszerű elem két ponttá zsugorodott. A nyakat és a gallért hármasával elhelyezett gombok díszítik. A férfifej a fül alatt megismétlődik. Emellett más figurális díszítő elemet is látunk a korsón, a középső mezőben a fősáv két oldalára egy-egy domborműves madarat illesztett a fazekas. A szolid, de mégis hatásos díszítésű munka jó felkészültségű, ügyes kezű mesternek mutatja Katona Mihályt. A következő mesterremek 1825-ben készült. 2j Bár ezen a darabon sem találjuk a készítő nevét, mégis könnyen sikerült megállapítani, ugyanis ebben az évben két új mestert írtak be csupán a fazekas céhbe. Páth János nevével sem előzőleg, sem a későbbiek során nem találkozunk. A másik mester Kosik István, akinek két magas színvonalú munkáját ismerjük, 26 és a céh irataiban többször találkozunk a nevével. 2 ' Az edényen több változás figyelhető meg. Továbbra is megmarad ugyan a mezőkre osztottság, azonban az évszám hangsúlyos domború kerete megváltozott. Az eddigi kör alakú, sima felületű keret helyét ovális, beütött, csillagokkal díszített domború szalag veszi át, amelynek a többi díszítő elem közé történő beillesztése figyelemre méltó. Mivel alul szár kapcsolódik hozzá levelekkel és madarakkal, a keret virághoz hasonlóvá válik, bár felül még megtaláljuk a két láncszerű bordát. A madarak elhelyezése már szervesen beleilleszkedik a díszítménybe, nem úgy mint az előző remeken, amelyeken megjelenésük esetlegesnek tűnik, sőt az egyiknek a helyzete is természetellenes. Az évszámok keretét egy nagyobb szív alakú domborműves levélkoszorúval övezi és teszi még hangsúlyosabbá. Felül középen ismét találunk egy férfifejet, amely profilban ábrázolt, finomabb kialakítású, nem olyan rusztikus, mint az 1815-ös edényen. A felsorolt elemek azt mutatják, hogy az edények díszítésében az eddig megfigyelt geometrizálódás után ismét kezdenek megjelenni a naturális megfogalmazású elemek. Az 1828-as mesterremek készítőjének nevét szintén könnyű volt megállapítani, bár elmosódott a festés, a vezetéknév jól kiolvasható, Katona. Ebben az évben csak ketten léptek be a céhbe, egyik közülük Katona Bálint volt. Ö is fa24 Katona Mihály apjánál tanul, aki 1805-ben szegődtette, felszabadította 1810. febr. 11-én. Ő maga az első inasát 1819-ben szegődtette, majd két idegen után a fia következett, akinek szintén ismerjük a remekét, amely vörösbarna mázas, 1839ben készült. Katona Mihály mellett 1815-ben céhbe lépett öt mester közül csak Tóth Pál szeződtetett inast és Gombos András kettőt. Leltári sz.: V. 1920. 13. 25 Közölte: Takács Béla: A népi kerámia emlékei a tiszántúli református templomokban. — Déri Múzeum Évkönyve 1977. (Szerk.: Dankó Imre, Debrecen 1978.) 1. kép. 26 Kosik István két edényét 1831-ből és 1832-ből közölte P. Szalay Emőke: Kosik István fazekas edényei. Múzeumi Kurír. 32. sz. (IV. kötet 2. szám) 1980. ápr. 37—40. 27 Kosik Istvánról az első adat a céhbe lépésének időpontja. Nincs adatunk arról, hogy Debrecenben tanult-e. Személyének talányosságát tovább fokozza, hogy a debreceni mesterek közül ő az első, akinek munkáin a mezőcsáti kerámiával való kapcsolat kimutatható, pl. körzővel szerkesztett virágok. 1829—1835 között három inas nevét jegyezték be hozzá. Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 10. HBmL. IX. 8. 5. Inasszegődtetés 1829, 1831, 1835. Inasszabadítás IX. 8. 7. 1835. év. Az edény a Református Egyházművészeti Múzeum tulajdona. 209
