A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Történelem - Antal Péter: A gazda és a mesterember parancsa, valamint a fenyítőjog intézménye Debrecen város reformkori büntetőjogában (1825–1848)
említett időszakban is élőként ható erősen kötött feudális jogintézmények éppen a rendi hierarchiából adódó kegyetlen alá- és fölérendeltségi viszonyt szentesítették. A gazda és a mesterember parancsa A gazda és a cseléd, valamint a mestermber és inas közötti viszonyt vizsgálva az 1800-as évek második negyedében, nem lehet előttünk kétséges az a tény, hogy a feudális helyi hierarchiából adódóan az alárendelt cseléd és inas a fölötte álló gazda és mesterember parancsát teljesíteni tartozott. így ilyen vonatkozásban, városunk joggyakorlata arról tudósítja az elemzőt, hogy meghatározott feltételek mellett bíráink „beszámítást vagy legalább szándékot kizáró oknak" tekintették a gazdának, a mesternek, cselédjéhez vagy inasához intézett parancsát. Ennek bizonyságaként mentették fel 1825. év január hó 25. napján 2 Szilágyi Gábort, aki gazdája Varga István parancsára a tilalom ellenére a „Gilányiba" ment, s onnan pálinkát hozott. Az „alperes" a vádban szereplő tilalomrontásra válaszolva szavait idézve elmondotta, hogy: „Engem a gazda küldött, engedelmeskedni tartoztam." Az alperes cseléd szavai egyben rávilágítanak a már fentebb említett alá-fölérendeltségi viszony tartalmára is, amely ebben az esetben Szilágyi Gábor felmentését eredményezte, míg gazdáját 3 Wft pénzbüntetésre ítélte a Debreceni Bűnfenyítő Törvényszék. Hasonlóképp felmentéssel végződött az 1828. évi január 28. napján :! lefolytatott fenyítőper is. Ezen ügy „alperese" Oláh Mihály volt, aki a „Vekerről hasogatott fát hozván a Tajigán" egy városi hajdúba ütközött, aki a tilalomrontásért bekísérte. Oláh a bírái előtt előadta, hogy a rakományt gazdája Bagoly Mihály csősz parancsára hozta be a városba, s nem is magának, hanem a gazda feleségének. A perbe megidézett gazda elismerte az „alperes" védekezésének valós voltát, s így Oláh Mihály menekülhetett a tilalomrontásért dukáló büntetés elől. Ugyancsak büntetés kiszabása nélkül zárult 1829. évi szeptember hó 12. napján' 1 Rotaridesz József büntető pere, aki a „felperesi" előadás szerint „a Gilányiból bort hozott a Városra a Tilalom ellen". A büntetőtörvényszéki jegyzőkönyvből kitetszik azonban, hogy a vádlott akkor még csak három hete érkezett városunkba, így nem tudhatott még e városi statútumban megalkotott tilalomról, s így tévedés jogcímén az 1795. évi büntetőkódex-tervezet megoldására tekintettel is mentesülhetett volna a büntetés alól, ám védekező előadásában elmondotta, hogy inkább gazdája Szabó András csizmadiamester a hibás, mivel ő tudta e tilalmat, mégis a Gilányiba borért küldte őt. Bírái akceptálták az előadottakat, s a mentő körülményeket igaznak elfogadva hozták meg a felmentést tartalmazó végítéletüket. A felmentő ítéletek mellett, városunk bünfenyítő törvényszékének gyakorlatában, ha gyér számban is, de előfordultak olyan sententiák, amelyek büntetés kiszabásáról tudósítanak. Megállapíthatjuk, azonban hogy a parancsra cselekvők büntetése ilyen esetekben is mértékében jóval alatta maradt a szabadon tevők fenyítékének, illetve a parancsot kiadó mester vagy gazda büntetésének. Erre találunk igazoló példát 1826. év július hó 22. napján. 5 Csurka Mihály vargamester és inasa Gombos József fenyítő perében. A „felperesi" előadás szerinti Csurka Mihály az inasával, Gombos Józseffel, az udvarába bevitette Tóth Ferencet, s ott e gyermeket „kegyetlenül megverte, megtaposta", majd ezután az inas verte meg, s e bántalmazó cselekmények következtében a fiú olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a „visu repertum szerint élet, halál közt" volt. Csurka Mihály a vádra tett védekezésében előadta, hogy a megvert fiú „nagyon pajkos gyermek", aki az ő gyermekeit állandóan háborgatja, „veri és huzigálja ... a fejét is beszakasztotta", s ezáltal neki is sok kellemet2 Hajdú-Bihar megyei Levéltár IV. A. 1018/e Jkv. 25. 1825. január 15. 3 Jkv. 58. 1828. január 28. 4 Jkv. 334. 1829. szeptember 12. 5 Jkv. 229. 1826. július 22. 190