A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - N. Dávid Ildikó: Adatok a debreceni városháza XVIII–XIX. századi építéstörténetéhez

fölötti falmélyedések és a kupola utalnak erre. Talán Eger XVIII. század végi nagy építkezései — elsősorban a Líceum — ihlették meg a tervezőt. A városháza építkezéseit végre 1839-ben folytathatták. 51 A düledező régi épület bontását ennek az évnek novemberében kezdték meg. 52 Bontás előtti álla­potát Somogyi Károly mérnök felméréséből 53 ismerjük, amely Kováts György 1787. évi és Heine Ferenc 1825. évi munkájával egybevetve az együttes nagy mértékű romlását mutatja. Somogyi rajzán a Tolnai ház déli része, amely 1825­ben tető nélkül állott, már nem szerepel. Ugyanakkor az 1787 óta eltelt 52 esz­tendő alatt sem az alaprajz, sem a helyiségek rendeltetése lényegesen nem vál­tozott. A város anyagi gondjai az építkezés ütemét sokszor fékezték. 54 Ebben je­lentős része volt, különösen a megvalósulás utolsó szakaszában az építőanyagok drágulásának. Pedig a helyiségek berendezésében kerülték a pompát, még a dísz­terem kiképzése is eléggé szerény. A legdíszesebb rész a kapubehajtó, meg a háromhajós, téglapillérekkel és vöröses mészhomokkő oszlopokkal tagolt, kazet­tás boltozatú kapualj. De a kétkarú, vörösmárvány főlépcső, a klasszicizmusban gyakori módon szinte észrevétlenül olvad bele az épületbe. 1844. május 8-án vég­re mégis fölavathatták az új városházát. Nem maradt el a szokásos ünneplés sem, majd a város újonnan választott tisztikara, Poroszlay Fridrik főbíróval az élén, birtokba vette a régen várt épületet. 5í) Az eddig ismert és az újonnan előkerült tervrajzok birtokában összegezésül megállapíthatjuk, hogy a megvalósult városházán végül három terv elemei fo­nódnak össze. Közülük az Építészeti Igazgatóságon 1821—1825 között készített, Kaufmann Ferenc aláírásával ellátott tervek voltak a legfontosabbak. Ebből származik alaprajzi beosztásának lényege, az épület egész tömegének fölvázo­lása és a homlokzaton a földszint rusztikás kialakítása, a középrizalit korinthizáló oszlopai. Äz 1822. évi bécsi tervrajznak köszönhetjük az erőteljes földszinti öv­párkányt, meg a timpanonnal a középrizalit alapvető megformálását. Végül Po­volni érdeme az épület alápincézésének terve és az alaprajz több apró módosí­tása. Tőle származik a főhomlokzat 9 + 5 + 9-es tagolódása, a középrizalitot közrefogó falszakaszok emeleti architektúrája és az udvar negyed köríves sarok­csatlakozásai. A végleges formához tartozó tetőalaprajzot (26. kép) 5G és főhom­51 Az építkezésre 1839-ben 65 413 conv. ft. volt az előirányzott építési költség, ami az eredeti összegnél (165 253) azért volt sokkal alacsonyabb, mert a városháza na­gyobbik része addigra már állott. A költségeket tovább csökkentette, hogy az anyag egy részét a város adta. — Zoltai i. m. 27. 51. jegyzet felsorolja az egyes munkafajtákra az előirányzott költséget. Uo. 14. pedig a megvalósításkor kifize­tett összegeket. 52 Zoltai i. m. 16. — Uo. 27. 61. jegyzet felsorolja a városháza utolsó boltbérlőit, 53 HBmL Rajz 29. XVIII. t. á. — alaprajzok. Uo. Rajz 27. XVIII. t. á. — homlokzat. — Zoltai i. m. 8. 12. közölte Somogyi föl­mérésének általa átrajzolt másolatát. Mivel Kováts György és Heine Ferenc fel­méréseihez képest nem sok újat mond, Somogyi felmérésének fényképmásolatát nem közlöm. — Balogh korábban i. m. 25. közli Kováts György másik homlokza­tát. — Somogyi Károly 1827-ben végezte el az Institutum Geometricumot, majd 1832—1851 között Debrecen szolgálatában számos felmérést és térképet készített. A városháza építkezéséhez — a régi felmérésén kívül — 1843-ban megrajzolta a Cegléd utcai lépcső tervének módosítását. (HBmL Rajz 286. Rel. Civ. Debr. 493/ 1843.) 54 Zoltai i. m. 16. részletesen ismerteti, hogy milyen intézkedésekkel, rendeletekkel próbálták a város súlyos anyagi helyzetét megoldani. 55 Zoltai i. m. 17. 56 HBmL Rajz 34. XVIII. t. á. 183

Next

/
Oldalképek
Tartalom