A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - N. Dávid Ildikó: Adatok a debreceni városháza XVIII–XIX. századi építéstörténetéhez

N. Dávid Ildikó Adatok a debreceni városháza XVIII—

XIX. századi építéstörténetéhez Debrecen főterét hosszan elnyúló homlokzatával száznegyven éve uralja a városháza. Építéstörténetében máig sok tisztázatlan pont akad, még tervezőjének személye is vitatott. Zoltai Lajos a városháza történetéről írott gondos munkájában

1 a debreceni levéltár forrásaiból rajzolta meg az épület keletkezésének körülményeit, s a későbbi, összefoglaló művek elsősorban ezekre a kutatási eredményekre támaszkodtak. Az Országos Levéltárból most több olyan tervrajz került elő, melyeket Zoltai nem ismert, pedig döntő fontosságuk volt az épület hosszadalmas és küzdelmes megszületésében. Debrecen egyike az ország legsajátságosabb történelmű és arculatú városainak. XVII. század végi belvárosának területén az Árpád-korban három falu települt, amelyek közül a legősibb, Debrecen már a X. században fennállott.

2 Ezeknek az apró falvaknak az összeolvadásából alakult ki a későbbi mezőváros. A középkorban virágzó kereskedelemmel és kézműiparral rendelkezett, s Zsigmond alatt városi rangot nyert. A város kereskedelmi, közigazgatási és egyházi központja az eredeti falvakon kívül, a megnagyobbodott terület súlypontjában alakult ki. A Kelet-Magyarországot sújtó török támadások idején Debrecen lett a környék legfőbb menedéke. Lélekszáma rohamosan emelkedett, ezzel együtt azonban lakosságának foglalkozás szerinti összetétele a földművelés felé tolódott el. Bár városi rangját továbbra is megtartotta, külső arculata inkább nagy kiterjedésű falura utalt, amelyben a templomokon, a református kollégiumon, a városházán és néhány középületen kívül jobbára nádfedeles, sártapaszos, sövényfalú házak hosszú sorai állottak. Mivel a város környéke építőanyagban igen szegény, a módosabb házak is legfeljebb téglából épültek. Ilyen képet mutatott még a XVIII. század végén is, amikor az első népszámlálás adatai szerint 30 064 főnyi lakosságával az ország legnagyobb városa volt.

3 Debrecen fejlődését többször megtörték a gyakori tűzvészek. A gyúlékony tetőszerkezetek, a földművelésből élők portáin felhalmazott széna, szalma köny1 Zoltai Lajos: A debreceni városháza négyszázéves története 1531—1931. Debreceni Képes Kalendáriom XXXII. 1932. — Zoltai munkájában részletesen megírta a régi városháza létrejöttének állomásait, kinyomozta a házak eredeti tulajdonosait. Hasonló alapossággal tárta fel az új városháza megszületésének előzményeit, az építkezéssel kapcsolatban felmerült anyagi gondokat, majd a kivitel több részletét. Tanulmányomban eredményeit nem ismétlem meg. — A tanulmányban közölt tervrajzok leírása: Magyar Országos Levéltár (OL), Hajdú-Bihar megyei Levéltár (HBmL). 2 Balogh István: Debrecen (Budapest, 1958) 7—10. — A középkorban viszont a mai Debrecen határában 35 település volt. Közülük 11 már a XV. század folyamán elnéptelenedett. — Balogh István: Adatok az Alföld középkori régészetéhez. Arch. Ért. 1953. 2. sz. 141—150. név szerint felsorolja a településeket és későbbi sorsukat. 3 Utána Pozsonynak 28 707, Budának 23 919, Szegednek 20 947, Pestnek 20 704 lakosa volt. Danyi Dezső-Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784— 1787) (Budapest, 1960.) 368. 149