A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története

került a latin nyelv legalább alapfokú ismerete, mert a XVIII. században már egyre nagyobb követelmények elé állították az inast és legényt az anatómia és a vegytan területén. A jegyzőkönyvből pontosan feltérképezhető, hogy az ország melyik részéről jött a diák a Kollégiumba, illetve honnan verbuválódott össze a debreceni borbélyinasok serege. Seregről ugyan aligha beszélhetünk, legalábbis éves viszonylatban nem, mert évenként általában 3—6 inast vettek fel a céhbe, úgyszólván csak a meghalt mesterek utánpótlásaként.

6 1676-ban a borbélyok és sebgyógyítók Balyik András főbíróval megerősíttették a céhszabályokat. Az 1583-as artikulusokhoz képest ez a szabályzat csak tizenegy pontban foglalja össze a céh törvényeit és különösebb eltérést a két szabályzat között nem találunk. A 2. artikulus kimondja, hogy a legényt kontárságért megbüntetik. A dékán kötelességévé teszi a 8. artikulus, hogy a mesterek műhelyét minden héten kétszer meglátogassa „és ha az legény az műhelynek minden tisztaságára gondot nem visel, tisztán nem tartya minden műszereket, mind törlőket, medenczéket, szelenczéket, köppölyöket, maga előtt való futáját" — vagyis kötényét, a dékán 12 pénzre büntette a legényt. A 10. artikulusból megtudjuk, hogy a céh jelvénye, amit a szolgáló mester gyűlés előtt körülhordozott, egy borotva volt. Valószínűleg nagyobb méretű, díszes kivitelű szerszám volt ez a borotva, amit csak erre a célra használtak, mert ugyanez az artikulus kimondja, hogy a borotvát a dékán csak pénteken reggel öt óráig hordassa körül, hogy a szolgáló mester a többszöri járással időt ne töltsön, „kárt ne szenvedjen". Az 1676-os artikulusok hátlapján megtaláljuk a mesterek nevét is, akik a törvényeket elfogadták. 1676-ban tizenegy borbélymester, öt özvegy mesterné tartott fenn műhelyt a városban. A legények száma hét volt. A jegyzőkönyv szerint két évvel korábban, tehát 1674-ben felvettek a céhbe 5; 1675-ben 9; 1676-ban 3 inast, tehát a mesterek, mesternek, legények mellett 1676-ban 17 inas dolgozott a borbélyműhelyekben.

7 A kontárok nem okoztak sok gondot a borbélyoknak és sebgyógyítóknak. A céh csak egy esetben kérte a tanács rendelkezését Maczi Miklós kontár ellen, aki a városban céhen kívül folytatta mesterségét. A tanács 1679. március 18-án hozott végzése így szól: „valamennyiszer seb gyógyításon, ütés, törés, lövés, sebeseken rajta érik a borbély mesterek, — ti. Maczi Miklóst — mindenkor 12 Ft-on maradjon, fele a biróé, fele a czéhé. Item, ha valamely sebes hozzá ment volna, az czéh mester hire nélkül hozzá ne nyúljon", — a céhmester tehát engedélyt adhatott a város egyetlen kontárának a seb gyógyításra.

8 1662 januárjában kellemetlen incidens zavarta meg Debrecen és benne a borbélyok életét. Az történt ugyanis, hogy egy portyázó magyar csapat betört a török uralom alatt levő bihari részekre, hogy onnan marhákat zsákmányoljon. Ä vállalkozás nem sikerült, sőt a törökök egészen Hosszúpályi határáig üldözték a magyarokat és ott harcba keveredtek egymással, melynek során több magyar katona megsebesült. Húszain váradi basa nyomozást indított Debrecenben és ennek során kihallgatták a főbírót, több személyt, köztük a borbélyokat is. A vallatás nagyon szigorú volt, mert „néhány borbély mesternek köteleket hányatván nyakukba, őket felakasztással ijesztgette. Fel is vonatta némelyiket kötelénél fogva a sorompó fájára annyira, hogy csak nem elhaltának, okul adva a pasa azt, hogy ezen borbélyok, a közelebb jelzett csete-paté alkalmával sebbe esett magyar katonákat ápolták és gyógyították volna". A város, hogy a borbélyokat mentse és a törököket kiengesztelje, magas sarcot fizetett a pasának.

9 Húszain pasa ennek ellenére sem felejtette el az esetet, mert 1662 júniusában 6 Borbély céh jegyzőkönyve. R. 750. sz. Koll. Kvt. 7 Borbély céh iratai. R. 750. Koll. Kvt. 8 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban HBmL.) Városi tanács jegyzőkönyve. 1679. márc. 18. határozat. 9 Szűcs István: Debrecen város történelme. (Db. 1871). II. 415—417. 136