A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története

nigien az első gyogyito mestere ellen felfogni, ki ki el távoztassa, az külömben cselekedők az céhnek ládájában ket forintot fizessenek es tartozik adni. Az mesteremberek peniglen ne többet hanem csak az ki melto es igaz, az ü munkajokért elég jutalom, akarkitül is vegyenek. Az céh mesterek eleiben menni es minden szükséges falastrumokhoz való eszközöket, készen es az magáéból lenni kivantatik es tartozik. III. Betegségről való vigyázás. Hogy ha valamelyik az mester emberek közzül erős betegségben esik es az mesterembereknek kölcségek es segitségek nélkül szükőlkődendik, tehát az céh mester az olyanokhoz nappali vigyázót eggyet, éjjelit ketttőt állasson es szolgáltasson es az ki az paracsolatnak hallója es engedője nem lészen az olyan mester ember az nappali vigyázásért ötven pénzel, az étszakaiért huszonöttel büntettessék, hogy ha peniglen az szegénységnek terhétül el nyomattatot mester ember az ö javait el osztogatni az szegénységiül kényszeríttetnék, akkor az céh mester az céhnek közönséges ládájából meg segíteni es előmozdítani tartozzék. Ellenbeli egészségére jutván peniglen az mester ember azt megadni tartozzék, avagy peniglen ha meg hal, az ö özvegyi társa az ö urának javaiból az céhet meg elégíteni tartozzék. Akar mely özvegyi aszonnak is peniglen, mester ember feleségének legént az ö tehetsége szerint tartani szabad legyen. Valamely mester embernek peniglen halotti pompájában, minden mester ember ez az műhely béli mester legények is eggyénként jelen legyenek, az ot nem lévő mester ember huszonöt, az legény tizenöttel büntettessék. Ezeknek is peniglen, ha az szükség kevannya, az céh mester az köz ladabol segítséget tenni tartozik. Az is peniglen meg gyógyulván, meg adni tartozik, hogy ha meghal penig az céh ö javaiból elégíttessék. 4. Artic. Az Cheben állasról. Hogy ha valamely szélyel bujdosó mester embernek lakásnak okaert az varasban jüni történik, tehát annak előtte az rez medenczet az ü jelejest fel ne emelje míglen az céh öszsze nem gyűl és az ö egész dolgát el nem végezi. Az mely dolognak végezése után az céh mester az ö mesterségét probalya es lássa meg, ha osztán az mesterséghez méltónak találtatik lenni, akkor osztán az ö medenczéjének fel emelésére legyen gondja es hatalma rea. Az sebgyogyitoknak peniglen mesterségekhez való probajok ez legyen: 1. Az ezüst színű tajtékot kit közönségesen gletnek hinak olajban meg főzni es abból meg főtt falastrumot készíteni; 2. Legyen sárga falastrum; 3. Legyen diacorium, az az érlelő veres falastrum. Ezek az mester emberektül el végeztetvén az céhnek köz ládájába tiz magyar forintokat adni tartozzék, mind addigis peniglen akar mely uj mester ember is szolgáló mesterré maradgyon, míglen mas ujjabb mester az mesterségben nem all. Az fü bironak peniglen az idő eljüvén egy icze rosa vízzel tartozik, hogy ha peniglen az legény valamely mester ember feleségét elveszi feleségül az céh köz ládájában öt forintal es egész próbával tartozik. Ha az mester ember fia valamelyik mester ember leányát feleségül veszi, egy pénz fizetés nélkül mesterséghez juntát, de az probat meg főzni kell es tartozik vélle. 5. Artic. Inasok házasságáról. Hogy ha valamely inasnak esztendeje el telvén ki közöttünk meg házasodik, az céhnek köz ládájában hasonló keppen tiz forintokat adni es az egész probat meg főzni tartozik. 6. Artic. Legények be jöveteliröl. Hogy ha valamely legény másunnan tanalkozik jüni az elsőben az legényeknek Decanyat keresse meg az Decan peniglen meg lássa hogy ha az jövevény jo es tisztességes életű legény-e es az inas esztendőt kitöltötte-e, levelinek es egyéb bizonyság tételinek bizonyságival tudósítván, dolgot adhat mestersége szerint neki, csak egy legény is peniglen az ö gazdáját ha az mi varasunkban lakni akar, még az kényszerítésből való időt, egy kantort el nem tölti el nem hagyhassa ha peniglen telyes Ш szándékával el akar menni azt az urának miglen el nem menend, két héttel előtte tartozik meg jelenteni. 7. Artic. Inas szegődtetésről. Senki csak egy mester ember is az inast ennek az mesterségnek meg tanulására három esztendő alat be ne merje fogadni, az melyet ki töltvén es jól vigyázván, az inasok hozzajok illendő ruhákkal iaz ö érdemök szerint gazdajoktul meg ékesittetvén, ismét egy olloval, füsüvel es két borotvákkal meg ajándékoztatván, bocsáttassanak el, az jövendő fizetésért peniglen es bérért az inast fel fogadni minden el távoztassa, mert az külömben cselekedők az céh köz ládájában öt forinttal büntetnek meg, ha peniglen valamelyik az meg irt három esztendő elöt urát el hagyná, ez az varasból 133