A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Régészet, ókortudomány - Balla Lajos: Recusantes provinciales in Dacia

victi Daci — 183/184 körül

6

, Pannóniáé quoque conpositae — 185', [et] Britannia — 185—

186

s

, in Germania — 185/186°, et in Dacia impérium eius recusantibus provincialibus.^ Feltűnik, hogy a vita Commodi 13, 5.-ben leírt események, amelyek időpontja megközelítő pontossággal meghatározható, mind egy szűkebb időszakra: a 180-as évek közepére, ill. 1. felére helyezhetők. Mi több, az is valószínűnek látszik, hogy a felsorolás legalább is bizonyos mértékben időrendet követ. Mindez feljogosít a feltevésre: a dáciai felkelés is Commodus uralkodásának korai szakaszára datálható, talán épp úgy 185/186-ra, mint a germániai lázadás. A vita Commodi 13, 5. adata a germániai provinciálisok felkelését illetően nyújthat bizonyos segítséget a dáciai recusatio jellegének körvonalazásával kapcsolatban is. A Commodus-életrajzban ui. még egy utalást találunk a germániai mozgalomra, amelyet a vita e helyen bellum desertorum-пак nevez (vC 16, 2.)

11

. Amint azt legutóbb Alföldy G. részletesen kimutatta a vita Commodi 13, 5. és 16, 2. tömör közlései ugyanarra az eseményre vonatkoztathatók, amelyet Herodianos (I 10, 1—7) részletes leírásából ismerünk: az un. Maternus-felkelésre.

1- A felkelés kezdeményezői szökött katonákból és bűnözőkből kerültek ki, akik először falvakat és majorságokat támadtak meg és fosztottak ki. Később azonban, amikor a társadalom alsó rétegeiből létszámuk erősen megnövekedett, már nagyvárosokat is veszélyeztettek. Maternus embereit szabályos hadsereggé szervezte, amellyel a római tartományi kormányzatnak komolyan számolnia kellett.

11 A felkelés közvetlen hátterével kapcsolatban Alföldy a következőket írja: „Über die Ursachen schweigen die Quellen völlig. Sie sind in erster Linie wohl in der Auflickerung der militärischen Disziplin unter Commodus zu suchen, ausserdem vermutlich auch im wachsenden Druck des Staates auf die ländliche Bevölkerung in den Provinzen — das waren Folgen der langen und sehr kostspieligen Kriege des Kaisers Marcus".

M Jóllehet a Maternus-felkeléssel kapcsolatos ismereteinket természetesen nem vetíthetjük rá a dáciai recusatio-га, néhány feltevésszerű következtetésre mégis juthatunk. Nevezetesen: valószínű, hogy a dáciai felkelés is bellum-má szélesedett, továbbá: a történeti-társadalmi keret és háttér megközelítőleg hasonló volt. Másfelől a dáciai lázadás méreteiben és jelentőségében feltehetően elmaradt a germániai bellum desertorum mögött.

15 Kérdés azonban, hogyan illeszthető mindez Dacia II. századi történetének 6 Vö. Dio, 72, 8, 1., mely szerint a rómaiak sikeres harcokat vívtak a barbárokkal Dacián „túl" 183 körül (vö. Dio 72, 8, 1—6.; 9, 1—. és HA vCom. 13. 5). Mindkét közlés ugyanarra az eseményre: a „szabad dákok" felett aratott győzelemre utal, vö. M. Масгеа, Apulum VII, 1. (1968) 184 f.; F. Grosso, i. m. 518—.; J. Fitz, Acta Arch. Hung. 14 (1962) 83—. A „szabad dákok" aktivizálódása mögött a gót mozgalom állhatott, ill. az a népmozgalom, amelyre Dacia keleti határainak előterében több éremkincs utal, vö. B. Mitrea, Dacia NS 1 (1957) 229—.; J. Fitz, i. m. 83—.; C. Petolescu, Apulum VII, 1. (1968) 451—.; M. Macrea, i. m. (1. jegyzet) 75^.; J. Fitz, i. m. 83—. 7 J. Fitz, i. m. 83—.§ F. Grosso, i. m. 473—. 8 F. Grosso, i. m. 451—.; A. R. Birley, Epigr. Studien 4. Köln—Graz, 1976. 76—. No. 34. 9 G. Alföldy, i. m. 371—. 10 D. Bercin, i. m. 85. a dáciai felkelést feltételesen 183—184-re helyezte. 11 Vö. HA vPesc. Nigri 3, 4. — G. Alföldy, i. m. 367—. — Ld. még F. Grosso, i. m. 435—. 12 G. Alföldy, i. m. 367—. 13 Herodianos I 10, 1—7,.; HA vita Pescennii Nigri 3, 4,. Vö. G. Alföldy, i. m. 367—. 14 G. Alföldy, i. m. 372. 15 Legalábbis más forrásaink hallgatása alapján erre gondolhatunk. 120