A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya. Császárkori telep Biharkereszt–Ártánd Kisfarkasdombon

Lelőhelyünket a homokbánya óriási gödrein kívül egy germán temető is alaposan megbolygatta. A császárkori szarmata falu, a házak s az ezeket körülvevő objektumok a domb tetején ÉK—DNy-i irányban 32 méter széles sávban helyezkednek el. Az objektumok három, egymással lazán összefüggő csoportot alkotnak, melyeket 4—5 méter széles terület választ el egymástól. Itt telep jelenségek nyomát nem leltük, csak szórványos kerámia, csont és fémanyag került innen elő. Ezt a dombhátat két nagycsalád lakhatta, s a feltárt terület DNy-i végében egyfajta „ipari" tevékenységre, rendezkedhettek be. Az I. „ház" 8—12 cm vastag hamurétege, s a belőle előkerült 30X30 cm, olykor 30—40 cm-es nagy salakdarabok tömege s kormos-feketére égett nagy kövek bizonyítják ezt. A 280X180 cm átmérőjű „műhely" teljes kibontásakor látszott, hogy a DK-i sarok volt a legmélyebb, itt 140 cm-ee mélységet mértünk. Erre lejtett a műhely járószintje. Az objektum É-i, ÉK-i részén 100—130 cm mélységben 25—30 cm vastagon leltünk összeolvadva salakot (2. alaprajz) két foltban. Sajnos két germán sír erősen megbolygatta, így nem találtuk nyomát sem a kemencének sem a tényleges tüzelőtérnek. Kevés cserépanyag került belőle elő — korongolt és korongolatlan áru közel azonos számban (XVII. tábla 2—6. rajz). Az egyik nagycsalád a 22, 26, 27, 28, 29, 30, 33, 34, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42 43, 44, 47, 48. számú objektumokat használta. Lakóhelyként talán a 43. számú szolgálhatott. Ebből vesszőlenyomatos nagy paticsdarabok kerültek elő, sajnos a gödör egy részét a régi homokbánya gödre megsemmisítette. A másik család élete az 1—21. számú, s az E4 jelű gödrök által borított területen zajlott. Lakóhelyként a 8. és 12. számú objektum szolgálhatott. Semmiféle kerámiaanyag nem került elő 6 objektumból (3, 11, 31, 29, 30, 37. gödör). Ezek közül csak egy, a 30-as gödör volt kitapasztva, a többi nem. Feltételezzük, hogy ezek gabonasvermek voltak. Ugyancsak gabonásvermek lehettek korábbi időben, s csak később hulladékgödrök a körbetapasztott 9, 10, 15, 19, 21-es számúak, valamint az egykori tapasztás nyomait őrző 26, 27, 33, 36/a—b s 40-es számúak. Gabonaszár és gabonamaradványok azonban csak egyetlen gödörből kerültek elő, a 33-asból. Ezeknek a gabonatárolóknak az alakja zömmel kerek, s ovális. Átmérőjük különböző. Mélységüket négy kivételével nem tudtuk megfigyelni; ezek a 27-es gödör 60 cm-es mélységgel, a 36/a 80 cm, a 36/b 57 cm, a 40-es 110 cm mély. Feltehetően favázra vagy vesszőre tapasztott felmenő falai is lehettek ezeknek a vermeknek mint a nyugat-afrikai muktelék gabonatárolói (4. és 5. kép), s a könnyű tetőszerkezet elmozdítása után felülről szedték ki belőle a gabonát (6. és 7. kép). Lehet, hogy csak a nagyobb gabonatárolóknak volt jobban a földbe mélyedő alapja, hiszen a tényleges tárolórész a föld felett is folytatódott. így a csekély mélységű alapgödröt a mélyszántás szétroncsolhatta. I. A település jelenségek feldolgozásánál a keresztmetszetek alapján 3 különböző gödörtípust figyeltünk meg. 1. Hombárforma 1. gödör 2. Merőleges oldalfalú 3. gödör 17. gödör 48. gödör 3. Méhkas alakú 22. gödör 44. gödör 47. gödör 109