A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni céhedények

rép edények közül 2 db XVIII. századi, a többi a XIX. század középső harmadában készült. A debreceni céhedényeken végigtekintve azonnal szembeötlik az ezüst tárgyak viszonylag nagy száma, a 44 edény közül 16 db ezüstből készült. Ez a szám különösen akkor tűnik jelentősnek, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a XVII. század második felében a Debrecent ért nagy sarcolások során a céhek nemesfém edényeit is sok esetben igénybe vette a város. Az egymást ért sarcolások közül kiemelkedik Caraffáé 1686 januárjában.

62 Az óriási összeg előteremtése során a céhek átadták ezüst poharaikat, mint ahogyan Bartha Boldizsárnak a szappanosok hét ezüst poharáról adott, már említett nyugtája mutatja.

63 Az ötvösök szintén átadták egy szép ezüst poharukat.

64 Más céhek is hasonlóan cselekedtek. Szűcs István Debrecen történetírója feljegyezte: „Szejdi járáskor és a Caraffa világban 16 czéhtársulat ládájában lévő pénz és ezüst poharak is a sarcz pótlására igénybe vétetének."

65 Egy-egy céh birtokában lévő edények számáról szintén a szappanosok nyugtája alapján alkothatunk fogalmat. A XVII. században valószínűleg nem volt ritkaság ennyi edény, s a céhek gazdagságát mutatja ez az adat. Az sem tekinthető véletlennek, hogy a század utolsó évtizedében készült három céh négy edénye, amikor Debrecen kissé felszabadult a több évtizedes nyomorúságos helyzetéből. A következő nagyobb edénycsoport a XVIII. század közepén készült. A XVIII. század első évtizedeinek különböző megpróbáltatásai, a Rákóczi-szabadságharc, majd az egymást követő járványok után a század közepén egy viszonylagos stabilitás következett be, ezért nem tekinthető véletlennek az, hogy öt céhnek ismerjük ebben az időszakban készült ezüst poharát.

66 A harmadik csoportba a XIX. században készült edények sorolhatók. Itt két darab 1820-as évekbeli, az utolsó 1856-os a kötélverőké, erről azonban csak feljegyzést találtunk. Egyenként megvizsgálva az ezüstpoharakat, jó részükön debreceni ötvösmester jegyét fedezhetjük fel. A jegy nélküliek esetében Bobrovszky Ida megállapítását fogadjuk el, aki szerint biztosan debreceni eredetűnek tarthatók azok az ötvöstárgyak, amelyek a város valamelyik testülete, céhe megrendelésére készültek.

67 A poharakon általában megtaláljuk a készítés pontos idejét. Az egyik kivétel a kötélverők pohara, amely bár évszám nélküli, formai sajátosságai alapján mégis be lehet sorolni. Az egész anyagban ez a pohár mutatja a legrégibb stílusjegyeket. Tölcséres formája erősen a XVI. századra mutat. További régies elemeket mutat liliomos pártázata és sodrott kötéldíszítése, amely a gótikus po62 Debrecen nevezetes sarcolásai: Szejdi járás 1660. Bartha Boldizsár: Rövid Chronika avagy oly beszélgetés, mely a közel elmúlt száz esztendők alatt Debreczenben esett emlékezetesebb dolgokrul... írattatott és szedegettetett össze. Debrecen, 1666. Az eredeti XVIII. század végi másolata. Leltári szám: DMÁTDGY. Szap. 1906, 818. 104—133. Strassoldo 1672. Zoltai Lajos: Debrecen a török háború végén. Különlenyomat a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemléből (Debrecen, 1905.) 54—57.; Caraffa 1686. Karaffa Járása. Kínzása nemes Szabad és Király Debreczen Várossá Nyomorúságos állapot járói való beszélgetés... Pósalaki János felül megírt Városnak Nótáriussá által. DMÁTGY. Szap. 1906. 818. Zoltai Debrecen a török... i. m. 73—82. 293. Balogh István: Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról. Déri Múzeum Évkönyve 1939—40. 165—195. 63 „A Szappanos Czéh Caraffa sarcba adott 7 ezüst poharakat 33 tallért nyomókat a készpénz mellett. Bartha Boldizsár 1686. jan. 5." Szappanos céh iratai HBmL IX. 25. 6. 64 Zoltai ötvösök i. m. 46. 65 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. (Debrecen, 1872.) 641. 66 Balogh István: Cívisek társadalma. (Debrecen, 1947.) 67 Bobrovszky: i. m. 83. 259