A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben

tes parancsokat kapva gyakorlatilag haszontalan menetelésekkel töltötte az időt egészen a szabadságharc bukásáig. Nagyvárad környékével kapcsolatban kell megemlítenünk Cserey Ignác népfölkelőit, akiknek számát a történeti irodalom 5600 főre teszi.

27 Itt kell említenünk Korponay János szerepét is, akit Görgey hadügyminisztersége alatt elmozdítottak a minisztérium titkári posztjáról, s aki ez időtájt nyert megbízatást arra, hogy a Kunságban népfölkelést toborozzon, s a tiszafüredi átjárót védelmezze. E hevenyében összeszedett, s tűzpróbát még nem állt dandár létszámát a történeti szakirodalom 1500 és 3280 fő közé teszi. Fegyverzetük rendkívül hiányos volt.

28 A szervezeti kereteket illetően tehát a következő volt a helyzet. A tizedik (tartalék) hadtest élén állott Perczel, ennek egyik hadosztályát képezte Knézich és Knézich hadosztályának egyik dandára pedig Korponay népfölkelése.

29 A július hatodikán tartott haditanács értelmében tehát Perczel azt a megbízatást kapta a kormányzótól, hogy Szolnok és Törökszentmiklós térségéből vonuljon Nagyvárad irányába, s az ott felkelt néptömegekkel egyesülve a netalán Debrecenből tovább vonulni szándékozó oroszokat állítsa meg.

30 Miután azonban az oroszok Debrecenből július hatodikán kivonultak s Tokaj felé mentek, Perczel visszahúzódott a Tisza mögé, Korponay a tiszafüredi átkelőt vigyázta, Knézich pedig Tokaj felé ment szintén a tiszai átkelők védelmezésére. Így alakult tehát térségünk katonai helyzete akkor, amikor Sillye Gábor Kossuth július hatodikán kelt rendelete után hivatalosan is hozzákezdhetett a népföíkelés szervezéséhez. A fentiekből is kitűnt azonban, hogy Sillye kormánybiztosi megbízatása alapvetően polgári jellegű volt, más kérdés természetesen, hogy bizonyos sürgős esetekben katonai jellegű feladatokat is el kellett látnia, s a Hajdúkerület esetében pedig a nemzetőrség katonai parancsnoka is volt. A tényleges katonai irányítást azonban Knézich, illetve Korponay látta el, míg Sillye Gábor kezében a polgári hatóságokkal szemben a katonai feladatok teljesítése érdekében teljhatalom összpontosult. Sillye Gábor tevékenységét és a népfölkelés szervezésének alakulását kedvezően segítette az a hír, amelyről a böszörményieket nyolcadikán értesítette, mi szerint „Perczel tábornok úr 14 000 főnyi hadsereggel és 12 ágyúival közeledik a Hortobágyhoz és Tiszafüredre, ma már Nagy Iványnál állanak és még ma a Hortobágynál megérkeznek".

31 A kormányzót másnap, tehát kilencedikén pedig arról tudósította, hogy Cserey ezredes szintén hadtesttel közeledik, amely hír a „népet villanyozza".

32 Alatta nyilván a Cserey Ignác parancsnoksága alatt álló varadkörnyéki felkelőket értette. Korponay János népfölkelői pedig július 11-én vonultak be Karcag térségéből Debrecenbe, majd pedig innen a Hortobágyra, illetve Tiszafüredhez.

33 27 Spira i. m. 549. 28 A Korponay-dandár létszámára Nyakas János: Sorsdöntő száz nap 1849-ben. A magyar szabadságharc bukásának okai. (Veszprém, 1939.) Az alakulat 3280 gyalogosból (közülük csak 1100-nak volt puskája), 380 huszárból és nyolc ágyúból állott. 59. A debreceni csatában már csak 150 fegyveressel és nyolc ágyúval rendelkezett. Uo. 60. 29 Uo. 25. 30 Horváth i. m. III. k. 264. és Mészáros i. m. II. 292—293. 31 HtL Sillye-iratok. 37/110. Sillye Gábor Kossuth Lajosnak. 1849. júl. 9. Értesíti a „muszkának Böszörményből f. hó 8-án hajnalban tett kiindulásáról, honnan azon éjjel vagy 600 szekerén betegeket és tábori felszereléseket szállított". Nyolcadikán Nyíregyházáról is kivonultak, s Sillye Gábor szerint 9-én valószínűen túl lesznek a Tiszán, „hol előre 4 hidat" verettek. A böszörményiekhez intézett levele. Uo. Silylye Gábor hadbírósági anyaga. 10/136. 32 Uo. 37/11. 33 Varga i. m. 23. és HtL 37/157. 272