A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Ülő szatír kettős síppal
májuk ovális. Van közöttük részletszegényebb, mint az aquileiai 7 , melyen nincs kettőssíp, de részletgazdagabb is, mint a berlini 8 és müncheni 9 darabok, melyeken a szatír fa tövében ül és lábánál kettős sípon túl syrinx is látható. Felirattal a debrecenin kívül mindössze hármat ismerünk, ezek anyaga fekete jáspis, formája kerek, minden részletükben egyeznek, ideértve a debrecenit is. Készítésüket az i. e. I. sz.-ra teszik, amit megerősíteni látszik egy i. e. 19-ben kiadott érme, hátlapján ugyanezzel az ábrázolással 10 . A feliratos darabok közül kettőt — melyek a British Museumban találhatók — a kutatás egyhangúlag 18. sz.-i másolatnak tart. 11 A felirat kérdésével mind Brunn 12 , mind Furtwängler 13 foglalkozott, és kizárták a mesternév lehetőségét a betűméretek alapján, tulajdonosnévnek tartva azt. Felmerült a NICOAAC olvasat is, 14 ez azonban indokolatlannak látszik. Ezen túl sem az ábrázolás, sem a felirat kérdésével nem foglalkozott a kutatás. Első kérdésként a motívum eredete merül fel. E tekintetben fontos támpont a már említett kora-augustus kori érme, de már ezt megelőzően is találkozunk e motívummmal egy későetruszk skarabeuszon 15 , ami ebben a műfajban pillanatnyilag a legkorábbi megjelenését jelenti. Az ülő és kissé előregörnyedő alakok ábrázolásai etruszk gemmákon általában kedveltek voltak, mivel ezek jól kitöltötték az ovális felületet. Az ülő szatír ikonográfiái előzményét azonban megtaláljuk a görög vázákon is a Marsyas ábrázolások körében. A szokásos szakállas típus mellett egy attikai töredéken 16 (2. kép) szakálltalanul is megjelenik Marsyas ugyanabban az ülő helyzetben, ahogy a gemmákon, kezében tartva kettős sípját, fejét szembefordítva. Nem kétséges, hogy ez a típus él tovább a vizsgált gemmákon, és ez a tény már önmagában felveti annak a lehetőségét, hogy ezekben az alakokban is Marsyast lássuk, akinek alakja — kiszakadva az Apolloval folytatott tragikus kimenetelű versengés történetéből — merengve elgondolkodó ifjúvá szelídült. Beleillik ebbe az értelmezésbe az időnként megjelenő syrinx is. Egy D-itáliai kráteren a szakálltalan, ülő Marsyas syrinxet tart kezében 17 , aminek feltalálását egyes hagyományok neki tulajdonítják. Ugyanez az ülő Marsyas típus római gemmán szakállal is megjelenik egy kámeán 18 és egy üvegpasztán 19 . Testével háromnegyed nézetben fordul felénk, arca majdnem szembenéz. Zilált hajával és szakállával démoni jelenség, tekintetében harag dúl. Lábánál fához támasztott kettős síp, a faágról pedig syrinx lóg le. Ülő helyzete azonban fordított, nem balról jobbra, hanem jobbról balra. Az ifjú és idősebb Marsyas típus létrejöttében bizonyára a szatír ábrázolásoknál ismert hasonló kettősség játszott szerepet: a komoly vagy vidám, felszabadult tekintetű ifjú, szembeállítva az eltorzult arcú, szenvedélyes vagy szenvedő idősebbel. 20 A vizsgált gemmákon ábrázolt ülő szatírban tehát egy olyan ifjú Marsyas típust láthatunk, akinek egyéniségére nem nyomja rá bélyegét az Apolloval való szembeállítás, a hybrisébe belebukó féktelen démon részvétet keltő, de mégis 7 Sena Chiesa: Gemme del Museo Nazionale di Aquileia. 197, Tav. 22, 438. 8 A. Furtwängler: Beschreibung der geschnittenen Steine im Antiquarium. 169, Taf. 30, 3998—4000. 9 AGDS 1/3 3056, 3481. 10 BMC Rep. II. 66. 11 O. M. Dalton: Catalogue of the Engraved Gems of the Post-Classical Periods in the British Museum. 107, Tab. 26, 720. 721. 12 Geschichte der griechischen Künstler. II 623. 13 Antike Gemmen 139, Taf. 28, 5. 14 Brunn 1. c, Dalton 1. с 15 P. Zazoff: Etruskische Skarabäen (Mainz, 1968) 108, 111, Taf. 40, 206. 16 K. Schauenburg: Marsyas. Rom. Mitt. 65 (1958) 61, Taf. 36, 2. 17 Schauenburg о. с 61, Taf. 32, 2. 18 A. Furtwägler: Antike Gemmen, Taf. 42, 56; M. —L. Vollenweider: Die Steinschneidekunst und ihre Künstler. (Baden-Baden, 1966), 35, Anm. 55, Taf. 25, 3, 5. 19 AGDS 1/2, 1389. 20 Ch. Seltman: Greek Coins (London, 1960.) PI. 39, 10—17. Heibig, Führer 4 1398. 89
