A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Szathmáry László: Az ökológiai tényezők hatása a Kárpát medence keleti régiójának neolitikus népességeire

Szathmáry László AZ ÖKOLÓGIAI TÉNYEZŐK HATÁSA A KÁRPÁT-MEDENCE KELETI RÉGIÓJÁNAK NEOLITIKUS NÉPESSÉGEIRE A szerző a neolitikus kultúrák elterjedése, illetve a vízrajzi-domborzati viszonyok, a klíma és a vegetáció rekonstrukciós vizsgálatának összevetése során arra a következtetésre jutott, hogy a neolitikum korai szakaszában a népességek megtelepülésére még az ökológiai adottságok voltak a legnagyobb hatással. A Kárpát-medence keleti régiójában tehát majdhogynem a demográfiai viszonyoktól függetlenül érvényesülhettek a környezeti feltételek által létrehozott etoadaptív tényezők. 1. A Körös kultúra elterjedése jobban illeszkedik a pleisztocén végi folyómedrekhez, mint az árvízszabályozás előtti vízrajzi állapothoz. Ügy tűnik, mintha a népesség még a jelentős holocén eleji mederváltozások előtt települt volna meg az általa elfoglalt területen. Vagy ha már le is játszódtak a moderváltozás eseményei, a pleisztocén végi folyók relictumaiból és refugiumaiból korábban és teljesebben regenerálódott élővilága több lehetőséget kínált (az álattartás és a növénytermesztés mellett) a főként halászatból élő népesség számára, mint az újonnan létrejött folyószakaszok kialakuló élettere. Mint azt a pattintott kőeszközök mennyiségi és minőségi megoszlása is mutatja, e népesség életmódjából következően nem törekedett jelentős kőeszközipar kifejlesztésére, illetve nagymennyiségű helyi alapanyag beszerzésére. 2. A Szatmár csoport népességeinek megtelepülései a nagyobb szárazulatok vízparti régióiban vannak, melyeken a Körös kultúra területétől eltérően összefüggőbb, zártabb növénytársulások alakulhattak ki. így számukra az élővilág eltérő adottságai révén az állattartás és a növénytermesztés különböző körülményei mellett a vadászat lehetőségei jelentősebbek lehettek, mint a Körös kultúra népessége számára, akik a már korábban meggyökeresedett életstílus megőrzésére, folytatására törekedve terjeszkedtek, így a különböző ökológiai tényezőkhöz adaptálódott népességek számára nem voltak potenciálisan adott feltételek a gazdasági kapcsolatok gyors, intenzív kialakulásához. (Ebből ered az eszközipar különböző irányú fejlődése is.) 3. A Körös kultúra népességei tehát feltehetően elsősorban a klímazonálisan nyílt erdőtársulások övében a folyók mentén jöttek létre. (Itt a legzártabb növényasszociációk a folyókat kísérő galériaerdők lehettek.) A Szatmár csoport népességei viszont a nagyobb szárazulatok sokkal zártabb erdőtársulásainak területén, illetve ezek vízparti peremén települtek meg. Az éghajlatnak a vegetációra és a faunára gyakorolt hatásán keresztül így jelentős életmódbeli eltérés jöhetett létre a két csoport között. Egy a Körös kultúrát megelőző helyi népesség ökológiai adottságaira inkább a Szatmár csoport megtelepülési körülményei emlékeztetnek. Ha tehát a mezolitikus népesség helyi leszármazottait keressük az Alföld neolitikumában, akkor azt az észak—északkeleti régióban a Szatmár csoport kialakulását megelőző népességben vélhetjük megtalálni. (Talán csak Tarpáról és esetleg Demjénből ismerünk olyan régészeti leletegyüttest, amely jellegét tekintve valószínűleg erre az időszakra keltezhető.) A Kárpát-demence északi régióját a makroeszközös Eger ipar, illetve (a fenti okok miatt csak lassan érvényesülő neolit hatások révén) ennek már kerámiakészítő, neolitizálódott népességei (viszonylag archaikus, izolált életmóddal) lakhatták a korai Körös időszakban, avagy a Szatmár csoport kialakulása idején. 4. A kora-neolitikus klímaoptimum után a zárt erdőtársulások egyre inkább lehatoltak az Alföldre, ami e terültek lakóinak terjeszkedési lehetőséget kínált. Feltételezhetően az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának kialakulása, illetve észak— déli terjeszkedése vonható párhuzamba ezzel a folyamattal. (Ekkor már az új és a régi Tisza élővilága közötti különbség — ami a növényzet zártságát illeti — eliminá85