A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Lovas Márton: Frakcionális automata talajcsapda kifejlesztése a „Síkfőkút Project”-en

2. Szexuál attraktáns csapdák Az ivari illatanyagok felhasználása a gyűjtőmunkában szintén a lepkészetben jelent meg először. A nőstény lepke szagfejlesztő mirigyei szagára a hím lepkék nagy területről összegyűlnek. Ezért a nőstényt egy dróthálóból készült henger alján helyezik el, míg a henger felső részébe egy kis befelé nyíló tölcséren keresztül mehetnek be a hím lepkék. Innen aztán már nem tudnak szabadulni, s a gyűjtő könnyen hozzájuthat a megfelelő mennyiségű hím egyedhez. (Koch, 1924.) A legújabb irodalomban mesterségesen előállított ivari pheromonok felhasználását is megfigyelhetjük gyümölcsmolyok populációdinamikai, diszperzió vizsgálatához. (Sziráki, Gy. 1978.) Ezzel a módszerrel a kártevők elleni védekezés egyik új lehetősége és a systematikai, faunisztikai, taxonómiai kutatások újszerű szempontokat feltáró kutatási lehetősége valósult és valósulhat meg a jövőben a többi rovarrendek vizsgálatánál is. 3. Lámpás gyűjtés, fénycsapdák A Lepidopterológusok és a Coleopterákkal foglalkozók egyik fontos gyűjtési módszere. A rovarok foto-sensibilitásán, illetve fototropizmusán alapszik. Megfelelő időjárási körülmények között igen hatékony a lepkefajok és a bogárfajok gyűjtésére. Ezzel a módszerrel számos olyan fajt nagy számban sikerülhet megfogni, amire egyéb módszerekkel nem lenne mód. A lámpás gyűjtés során egy kifeszített fehér lepedőt világítanak meg; régebben Auer-harisnyás petróleumlámpával, újabban propán-bután gázégővel. Ahol arra mód van, a legújabb módszer szerint higanygőzlámpával. A tapasztalatok szerint a fény intenzitása és ultraibolya tartalma nagymértékben befolyásolja a begyűjthető fajok mennyiségét, de minőségét is. Így a higanygőzlámpa alkalmazása mindenképpen előnyösebb a régebbi lámpákkal szemben. A bogarak rendkívül érzékenyek az ultraibolya fényre és a nagy UV kisugárzású higanygőzlámpákra jobban" repülnek. Járfás, J.—Szabó, E. (1973) vizsgálatai szerint a fényre repült összes rovar 50,8%-a Coleoptera és Diptera, míg a lepkék 28,4%-ot képviselnek. A lámpázás eredményessége nagymértékben az időjárási viszonyokon is múlik. Legeredményesebb akkor, ha a gyűjtőnek sikerül rovarrajzást kifognia. Ilyenkor a megfigyelések szerint a levegő hőmérséklete 20 С fok fölött van, melegfront érkezik, amit a levegő magas páratartalma és elektromos töltése is jelez. Mindezeknek a feltételeknek az együttes hatása még fokozódik, ha a Hold éppen utolsó negyedében van. Nem könnyű tehát a legkedvezőbb körülményeket eltalálni. Ezért a gyűjtők már régóta foglalkoznak a módszer technikai tökéletesítésével és lehető legnagyobb mértékű automatizálásával. Az egyik legelső a Dahlféle fénycsapda. Ez egy igen egyszerű szerkezet: egy négyszögletes bádogcsatorna négy sarkában lévő tartókra fordított trapéz alakú üveglapok vannak szerelve úgy, hogy ezek egy üvegtölcsért képeznek. Ennek a tölcsérnek a közepébe egy vilanyégőt függesztenek, míg a bádogcsatornába kloroformot öntenek. A fényre repülő rovarok így az üveglapoknak ütközve leesnek és az ölőszerbe hullva elpusztulnak. Ezt a készüléket módosították később többen is, így Heistand, majd Williams. Magyarországon a Jermy-féle fénycsapdák terjedtek el. Az Országos Fénycsapda Hálózat is ezeket használta fel. A hálózat, ami közel harminc éve végez megfigyeléseket, kiépítésében úttörő szerepe volt Jermy Tibornak és Kovács Lászlónak. Ennek a hálózatnak a kártevő prognosztikában betöltött jelentősége Szelényi Gusztáv fajokra kidolgozott prognosztikai methodusának köszönhető. A konkrét gyakorlati haszon mellett az így nyert rendkívüli adatmennyiség alapján új systematikai, zoogeográfiai, fenológiai megállapításokat lehetett tenni és tudományosan alátámasztani. Az elmúlt tíz évben megindult az újabb nagyhatékonyságú fénycsapdák ki6