A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Muzeológia - Porcsalmy János: Iskolamúzeumi fejlődéstörténeti sorozat a keramikus kultúráho

47. kép. Reneszánsz stílusú német kancsó. (XV. sz.) Az agyagművességgel szemben Európában ebben a században már új anyag s technika veszi át a vezető szerepet. Éspedig a majolika, illetve a fajansz. Divatba jönnek az úgynevezett ónmázas, valamint Németországban a sómázas edények, mint ahogyan ez a kancsó is ilyen módon készült. E kancsó reneszánsz jellegét nemcsak különleges, részarányos formája, hanem díszítése is érzékelteti. Elülső részén domborműves címer, s a reális ábrázolású szakállas férfi fej, illetve portré dombormuszerü kiképzése már tipikusan reneszánsz felfogásra, kompozícióra vall. A kancsó citromsárga színű. Eredetije a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható. Magassága: 24 cm. Legnagyobb átmérője: 15 cm. A domborművet mintázta: Marczi Edit iparművész. Az Óceántúli területek, illetve népeinek vázáiból is — másolatként — néhányat be tudunk mutatni tanulóinknak Iskolamúzeumunk váza anyagából. Egyrészt az egyes tanítási egységekhez kapcsolódhatnak azok — szemléltetésül —, másrészt a keramikus kultúra egyetemes fejlődéséről nyújthatunk teljesebb képet ezzel a kiegészítéssel. Tanulóink tudomást szerezhetnek arról, hogy nagy földrajzi felfedezések után — a XV. századtól kezdődően — a legkiemelkedőbb keramikus kultúrát az indián törzsek körében, Amerikában találjuk, főként a tölték, az aztékok s az inkák államában. A tölték agyagművesség már i. sz. VI. század óta figyelemre méltó alkotásokat hoz létre. (Pl.: a vázák, a használati edények, tárgyak mellett festett agyag istenszobrokat.) Vázáikat, edényeiket s egyéb használati tárgyaikat is gyakran díszítik domborműves figurális motívumokkal. (Pl. ivóedények kiképzése fejformákból. Pipa ember alakból stb.) Kisplasztikájuk komoly értéket képvisel mind népművészeti, mind művészettörténeti vonatkozásban. 634