A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Nagy Mihály–Szakáll Sándor: A Debreceni Kollégium Szőnyi-féle ásványgyűjteménye

Ilmenit FeTiQ 3 Gyakori elegyrész bázisos magmás és metamorf kőzetekben. Nagyobb felszaporo­dása csak likvidmagmás kiválásokban történik. Erre példák a Norvégiából (Arendal, Snarum) és az Uraiból (SU) származó darabok. A bazaltban előforduló ilmenit Unkelből és Koblenzből (D) származik. Az Alpok kristályospala-kőzeteiben szép kristályokban is gyakori (Maderanertal, CH). A kőzet elmállása után torkolatokban is felhalmozódik (voltak apró darabok Oláh­piánból, Pianu de Sus, R). Kvarc Si0 2 A legáltalánosabban elterjedt ásvány. A savanyú szilikátkőzetek fő elegyrésze, de gyakori a pneumatolitos és hidrotermális kialakulású telérekben is. Nagyon sok vál­tozata ismeretes. Egyik csoportosításuk: fanerokristályos (jól kristályosodott) és kriptokristályos („rejtett", mikrokristályos) változatok. A fanerokristályos változatok: több hegyikristály-csoport, rózsakvarc, füstkvarc­csoportok (egyik kovásodott fán; 2322), ametisztek, jogarkvarcok, sapkáskvarcok (kucs­máskvarc) (az utóbbi három változat elveszett), kékkvarc, sejtes kvarc, lisztkvarc (2633), úszókvarc (2792), macskaszem Hofról (D/2341). Sok szép kovásodott fa; az egyik Selmecbányáról (CS) való, mely a felirat szerint: Plavonius Holmintholithus, Cotta (2614). Van több hipoklorit is (kvarc és „bizmutoferrit" elegye) Schneebergről (DDR). A kriptokristályos változatok: kalcedonok Izlandról, Franciaországból, sok darab ismeretlen lelőhelyről. Sok szép álalak más ásványok után (pszeudomoriózák): fluo­tok (rom-, korallachát), ónixok (szardonix) — lásd 8. kép — Brazíliából (2415), Ober­steinből (D) és több ismeretlen lelőhelyről. Karneolok, jáspisok (szépek Egyiptomból), heliotropok, krizoprázok, plazmák, puddingkövek, tűzkövek, szarukövek — legtöbbjük ismeretlen lelőhelyről. Sok szép álalak más ásványok után (pszeudomoriózák): fluo­rit után Liseardból, GB (2568); kősó után Kommern Eifélről, D — lásd 9 . kép — (2613); földpát után Rothenbergből, D (2611); kvarchomokkő (kőzet) kalcit után isme­retlen helyről (2597—2604); kvarc és vasoxid keverékéből cummingtonit után (antoszi­derit) Brazíliából (3878). Mindezek kvarc álalakok. A következőkben a kalcedon álalakokat említjük meg: kalcit után „Erdély" hely­megjelöléssel (2350); kalcit után Schneebergből, DDR (2576); datolit után Haytorból ún. haytorit, GB (2610). Opál Si0 2 • n H 2 0 Vagy hidrotermális folyamatokban szilikátásványok elbomlása révén, vagy fel­színközeli biokémiai folyamatok során keletkezik. Sok változata van. A gyűjteményben a következők szerepelnek: nemesopálok, tejopálok, hidrofánok Veres vágásról (Cervenica, CS), viaszopálok, máj opálok, dendrites opálok (szépek Pri­mersdorfból, A), faopálok (egyrészük Libetbányaról, CS), menilitek (egyrészük Menil Montantról, F), kasolongok, páspopálok. A ritkábbak közül: forcheritek (2699, 2700), fiorit Santa Fioráról, I (2788), pras­opál (ezek úgy tűnnek, hogy krizoprászok). Néhány korabeli elnevezés: mangánopál, agátopál, trippel, alumokalcit. Polianit (piroluzit) Mn0 2 Többféleképpen képződhet. Másodlagosan tengeri, vagy mocsári üledékként, kris­tályos palákkal előforduló Mn-szilikátok felszíni oxidációs termékeként, vagy elsőd­leges kiválásként hidrotermális folyamatokban. Az utóbbira vannak inkább példák: több jellegzetes darab Ilmenauból (D). Ezek a tipikus piroluzitok, tehát vaskos-sugaras felépítésűek. Hasonló szépségű fennőtt kristályokkal az 1785-ös, mely a skóciai Mantsc­ból való. Polianitok vannak Plattenből (Horni Blatna, Cs). Volt egy oxidációs termékként képződött Macskamezőről (R). Megtalálhatók még: kuprit (Űj-Moldováról, R); periklász (Vezúvról, I); cinkit; te­norit; korund (zafírok Unkelből, D); martit; arzenolit (Nagyágról, R); senarmontit (Al­gériából); valentinit; rutil; kassziterit; wad; anatáz; brokit (arkansit). Elveszett: bizmit. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom