A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lenkey István: Diákújságok Debrecenben II.
mi érdeklődésükre jellemző, hogy a Közlöny életében először Gárdonyi Géza halálakor, 108 majd Reményik Sándor halálakor 109 írtak méltatást. A szerkesztői üzenetek című rovatban az ország különböző területén élő diákoknak, végzett segédlelkészeknek, vagy ösztöndíjasoknak küldenek üzenetet, többnyire írásokat kérnek. Várják a beszámolókat, leveleket. Kevés kivétellel csupán monogrammal jelölik a megszólítottat, vagy csak a helység nevét tüntetik fel. Az 1940/41. iskolai évben megjelenő Közlönyben már számonként lapszemlét is találunk: Nyírségi Virrasztó, Hajnal, Debreceni Protestáns Lap egyházi vonatkozású híreit vagy átveszik, vagy kivonatolják. * A Hittanszaki Önképző Társulat Közlönyének e most vizsgált szakasza a lap életének azt a korszakát mutatja be, amelyikben újra a debreceni ifjúságé lett. Az évtizedek során változott a szerkesztők szerkesztési felfogása, mert a kezdeti kizárólagosan az önképzést támogató zártkörű litografált, majd nyomtatott lap visszatérte után továbbra is figyelemmel kísérte a többi protestáns ifjúság életének alakulását, gondját és örömét. Beszámolt továbbra is a többi teológiai főiskola életéről, ezzel is jelezve, hogy a kapcsolat nem szakadt meg. „A Közlöny elválaszthatatlanul hozzánk tartozik" — írta Zergi Gábor. 110 Nagy erőfeszítések árán a legválságosabb időben is ragaszkodott hozzá a debreceni ifjúság. A Közlöny belső vonala, mondnivalójának láncolata nem volt töretlen. Kétségtelen viszont, hogy az a 75 év, amelyen át szolgálta a debreceni ifjúságot és az ország összes protestáns főiskolájának ifjúságát, olyan vonásként vésődött a magyar protestantizmus arcába, amely vonás a magyar református egyház mindenkori emberi letéteményeseinek, leendő vezetőinek igyekezetét, szorgalmát, fáradozását és az emberért érzett felelősségét örökítette meg. A Közlönyt „nem az ifjúság örök elégedetlensége, a való helyzet állandó bírálatának az ifjúságnál elkerülhetetlen szükségessége hívta életre.. .", ш hanem az a belső szükség, hogy hírt adjon önmagáról és munkájáról. És így „a Közlöny sohasem csak arról adott képet, amilyenek voltunk, hanem arról is, amilyenek ... lenni szeretnénk" írta Zergi Gábor. A Közlöny kettős céllal indult meg és ezt sohasem tévesztette szem elől: egyfelől a teológus ifjúság szellemi életének akarta hű képét adni; másfelől önálló munkára akarta serkenteni a Hittanszaki Önképzőkör tagjait. Ezért tekinthetett minden ifjút olvasójának és ugyanakkor munkatársának. A lap ebben a korszakában nagyon sok debreceni diákot, nemcsak teológust, hanem más fakultások hallgatóit is megszólaltatta. Jogászok és bölcsészek voltak a munkatársai, akik közül nem egy a későbbiek során is jelentős szerepet töltött be a magyar oktató-nevelő munkában. Mindegyikőjüket a közösségért érzett felelősség hatotta át, akkor is, amikor az egyháztörténet, vagy az irodalomtudomány egy-egy részletét ismertették", de akkor is, amikor teológiai kérdésekről írtak. A Hittanszaki önképző Társulat Közlönye 75 éven át adott teret a protestáns teológus ifjúságnak arra, hogy valljon tanulmányairól, önképzéséről, érdeklődési köréről, öröméről és gondjairól. Számadás és bizonyságtevés volt a Köz108 1922/1923. 1—2. szám. 109 1941/1942. 3. szám. 110 Pro memoria = 1946/1947. 1. szám. 111 Uo. 515
