A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lenkey István: Diákújságok Debrecenben II.

egészséges, fejlődő, egységes theológus élet". A baj okát abban látja, hogy egyfelől a professzorátus — aki lelkigondozója is kellene legyen az ifjúságnak — megközelíthetetlen messzeségben van a theológus if jaktól, másfelől az ifjak között nincs szoros baráti és testvéri kapcsolat. Ennek kialakítására láttak lehetőséget a kötelező bentlakás elrendelésében, ezért fogadták sokan örömmel.

76 A gyakorlati megvalósítás sok kérdést vetett fel. Tamás Ferenc: Zárt internátus vagy szabad lakás?

77 című írásában éppen arról szól, hogy nem szerzetesi-jellegű kollégiumra gondoltak, hanem közösségi életet, amelyben a kötött közös alkalmakon kívül mindenki szabadon oszthatja be idejét. A lelkészképzés problémáinak megvitatása „a Közlönynek elsőrendű feladata" írja B. M. A.

78 monogramú szerző. A sok óra, a sok kötelező kollokvium, a sok tantárgy nem ad módot és lehetőséget arra, hohgy a teológus specializálódják. Egy hozzá közelálló tudományszak kérdéseiben, annak irodalmában elmélyüljön. De nem ad lehetőséget arra sem, hogy a hazai teológiai főiskolák tanulmányi rendjével, gyakorlatával, az ifjúság életével megismerkedjék. Pedig ezekre a jövő szempontjából szükség lenne, mert mind a tudományok művelése, a tiszteletes és tudós cím kiérdemlése, mind az emberek megismerése ezt kívánná. A lapot sokszor és sokféleképpen foglalkoztatta a magyar ember tulajdonsága. Többen, többféleképpen próbálták megközelíteni ezt a kérdést. Varga Zsigmond József

79 igetanulmányában megállapítja, hogy „... a magyar ember nem szorítható ... keretek közé ... Lelke kitör minden keretből, s az ihletettség pillanatában akkora lánggal lobog, akkora intenzitással ég, hogy energiái pillanatok alatt játszva végzik el azt, amit a lélek törpe napszámosai keserves naponkénti téglarakosgatással építgetnek fel." E megállapítás igazolni és megerősíteni kívánja azokat, akik gyorsan és céltudatosan dolgoztak, tanultak, készültek a választott hivatásra. A Tanácsköztársaság alatt egy szám jelent meg a Közlönyből (1918/1919. április, 8. szám). Ebben két írás is foglalkozik az eseményekkel. Gyülvészi István

80 megállapítja, hogy a háború okozta romokon „egy új világnak, egy új társadalomnak kell újraélednie..." Ennek a lehetőségét abban látja, hogy a keresztyénség is és a „történelmi materializmuson alapuló szocializmus" is „az egyetemes emberség boldogságának és jólétének eljövetelét és elhozatalát" tűzte ki célul. A közös cél pedig együttes munkára indít. Kövér Pál — ekkor harmadéves teológus, később zilizi lelkipásztor volt — „Űj idők útján" című, merészebb hangú írásában pozitívan értékeli az eseményeket. „Világtörténelmi jelentőségű események száguldanak keresztül a földön ... az emberi társadalom gyökeres változások előtt áll.. . beláthatatlan jelentőségű események ezek, melyek egy új világrendnek az előhírnökei valának." — állapítja meg. A proletárdiktatúrát a haza megmentésének egyetlen lehetőségeként értékeli, amikor így ír: „Az entente imperializmusa keresztül gázolva a jogon és morálon, hazánkat szét akarta darabolni és ekkor végszükségképpen, hazánk megmentése érdekében a legmerészebb, legszélsőségesebb, de talán egyetlen kivezető útra fordult az állam, a proletárdiktatúra útjára és szövetségre lépett az orosz szovjet kormánnyal."

81 Írásában részletesen foglalkozik a kommunizmus eszméivel. A születési és vagyoni osztálykülönbségek megszüntetését, a teljes egyenlőséget, a családi élet és nevelés reformját pozitívan értékeli és az emberiség boldogulásának útját lát76 Seri András: Kötelező bentlakás a theológus számára = 1932/1933. 4. szám; Szabados László: A kötelező bentlakás gyakorlati megoldása = 1932/1933. 5—6. szám; stb. 77 1932/1933. 1—2. szám. 78 Theológus képzésünk problémái = 1924/1925. 10. szám. 79 1943/1944. 9. szám. 80 Gyülvészi István: A lelkész és a társadalom = 1918/1919. 8. szám. 81 1918/1919. 8. szám. 510