A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lenkey István: Diákújságok Debrecenben II.

kapcsolatos ténymegállapítások mellett a feladatok is szóba kerültek. Nagysándor György 1928/1929. első számban a lapról írva megállapítja, hogy „Volt rá idő, amikor havonként kétszer is megjelent. Azonban a legtöbbször nagyon rövid ideig tartott a jólét. Egy-egy összefogás után annál kétségbeejtőbb helyzetben hagyta ott a Közlönyt minden távolabbról jött segítség." A lap nagyon sokszor élt át válságos időket. Szerkesztőség aláírással „Mit akarunk?"

24 címmel jelent meg írás, amelyben arról beszélnek, „mostmár nem merünk kérni még azoktól sem, akiknek kötelessége lenne segíteni..." Kikre utalnak? Ez nem derül ki, az viszont igen, hogy az ifjúságnak szüksége van a Közlönyre és küzdeni is akar és fog érte, mert szószólója érdekeinek. Farkas Ignác főszerkesztő „Örök Programm!"

25 című vezércikkében a lap programját az „egészséges theologus közszellem teremtése"-ben határozza meg. Szerinte ez „jelenti az őszinte, becsületes gondolkozásmód, a kötelességtudás, a lelkiismeretes munka, az érdeknélküli felebaráti szeretet,... öntudatos ... evangéliumi személyiséggé való egybeolvadását". A jó közszellem kialakításának szándéka adja sokak kezébe a tollat, amikor az ifjúság nehéz életéről írnak. Seri András az ifjúság fizikai elesettségéről így szól: „nagyon sokan vannak olyanok, akik maradékon élnek. A menzák» konviktusok állandóan ürülnek, mert drágák. A társadalom, sőt maguk az ifjúság vezetői, tanárai sem tudják talán, hogy az egyetemi ifjúság milyen elesett állapotban van ilyen tekintetben."

26 Nem a jelenbeni terhek és a megpróbáltatások okoznak csupán gondot, hanem az is, hogy ez az ifjúság nem készülhet „bizakodással ... a jövőjére ...", mert az kilátástalan. Ä szellemi életről szólva a tanrend, magas heti óraszám, a nagyszámú kollokvium mellett „nem végezhetjük lelkiismeretünket megnyugtató módon jövőre való készülésünket" írja Tamás Ferenc.

27 Az egyesületi élet, az önképzés, irodalmi érdeklődés kielégítése, szemináriumi munka heti 60—65 óra mellett lehetetlen. Ha szükséges — javasolja — „hozzák be az ötödik évet is. Ekkor ugyanis még négyéves volt a fakultáson a lelkészképzés tanulmányi ideje. „öreg Diák" aláírással megjelent cikk szerzője így írt a Közlönyről: „...a Közlöny nem politikai lap, de mégis bámulatosan kiállják igazságai a tűzpróbát, mert közleményeit most is épen úgy lehetne közölni, mint akkor s a higgadt, objectív nyugodtságát meg tudta őrizni."

28 A lap valóban nem politizált, de két esetben nyilatkozott. K[ovács] I[mre]: Van-e megoldás

29 címmel az egyetemen megújuló zsidó ellenes zavargások, tüntetések kapcsán jelenti ki: „semmi körülmények között nem rokonszenvezhetünk" ezekkel, és „... nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni, hogy a zsidókérdést égetőnek tartjuk, ..." Ekkoriban a rendzavarások és verekedések az egyetemi ifjúság körében többször előfordultak. Részletesen foglalkoztak ezekkel a város napilapjai is.

30 S[eri] A[ndrás]: Egy törvényszéki tárgyalás tanulságai

31 című cikkében „Elítélünk a felekezeti béke felforgatására törekvő minden akciót" — írta. Ügy véli, hogy ezekben az akciókban többről van szó, mint hogy két felekezet „háborút" folytat a hívekért egymással, „magyart akarja a magyarral szembeállítani". Két állásfoglalás a kor égető kérdésében. Nem ad megoldást, de jelzi, hogy az ifjúság benne él a világban és látja a problémákat, a megoldásra váró feladatokat. A problematikus kérdéseket nem a politika oldaláról nézve közelítették meg, hanem a humanitás oldaláról. Kopasz Gábor:A Kossuth utcai templom festése

32 24 1932/1933. 1—2. szám. 25 1930/1931. 1. szám. 26 1933/1934. 7. szám. 27 1933/1934. 3. szám. 28 1918/1919.3—4. szám. 29 1933/1934. 4. szám. 30 pl. Debreczen 193. november 14-én. 31 1933/1934. 5—6. szám. 505