A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lévay Botond: Tücsökzene. A költői személyiség néhány kérdése

újbóli megéneklésével a Tücsökzene időszemléletének új költői módszere jelenik meg. A számtalan konkrét időegység (pillanat) helyébe az idő egészének elvont megjelenítése (ábrázolása) kerül. Megszűnik az emlékezés kényszerítő ereje, lé­nyegesebbé válik ennél a közölniakarás vallomásos kényszere. Szabó Lőrinc sokszor éveket tol össze (pl. a verskötetek élmény к őrénél), ez­által a versek belső ideje dinamikusabb ezekben az életösszegzésekben mint a pillanatnyiságot megragadó verseknél volt. A költő saját személyiségét a tér és az idő végtelenségével képes azonosítani, fokozatosan kilépve az emlékezés bék­lyóiból, az idő egészének megragadása mozgósítja a közölniakarás vallomásos lehetőségét. Ez már saját költői horizontjának kitágítása, a mikro- és makrokoz­mosz panteisztikusan értelmezett, szubjektumára vonatkoztatott gazdagítása. (284 Rózsika, Hajnalka, 297 Örök változás, 350 Búcsú) Év évre telt, évekre évtized, s vitt, forgatott a forgó gömbsziget vitt a vén Föld, fényévek tengerén, föl és le a Tejút fénykerekén időtlen fények közt repültem a fényszigettenger porszemszigetén szigetporszemek fényporszeme, én. 276 Idő Ennek a dialektikus látásmódnak az időbeli végtelensége túllépi az emberi ér­zékelés határait. (305 Ketten a strandon; „ötvenmillió vízi év után", vagy éppen a makroidőnek az ellentéte a rövid időpillanat szétanalizálása a testi beteljesülés híres versbokrában, a 311—315. számúakban.) Az anyagi világ térbeli-időbeli végtelenségében élő esendő költő porszemnyi-pillanatnyi anyagisága, megvaló­sulása arányosan tükröződik több más versében is. Igaza van Lukátsnak, a költő magában „érzi a végtelenség egy darabját, tudja, a halál személyében és nem emberi voltában állíthatja meg". 14 Ez a tudat nem a költői személyiség mester­kélten felnagyított helye, aránya a mindenségben, hanem a mindenség szerves harmóniájában felfedezett ember személyiségének tudatosítása. A korai élmény­összefoglalások időegységei nem lépték túl az emberi érzékelés küszöbét. (26 Lá­nyok, 54 Vasbika, 69 Nap napra telt, 183 Nyár, újra nyár) A Tücsökzene utolsó részének (VII. Utó játék) 18 költeménye nemcsak szer­kezetileg nem tartozik szervesen a műhöz, hanem e versek élmény-ideje is ki­hullik az opus idősíkjából. Az életmozaikok ugyan valóban a végtelenségig foly­tathatók, szervetlenül kapcsolódhatnak szerkezetileg a Tücsökzene törzsanyagá­hoz, de a költői személyiség időtudatának hiánya kizökkenti az olvasót a mű folyamatosságából. Ti, mire virradt, zártátok a magatokét; s lám, az én nótám ma is töredék. 345 Töredék: A tücskökhöz A tücskök okozta ihletettség hiányában Szabó Lőrinc időtudata csupán e valóság („töredék") időélményére sugárzódik ki, az egész mű időintenzitása nem ragyog fel. A mű záróverse viszont művészileg mesteri. 14 Uo. 336. 493

Next

/
Oldalképek
Tartalom