A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lévay Botond: Tücsökzene. A költői személyiség néhány kérdése

mazása, váltakozása tölti be azt az epikai űrt, amit az életből kiragadott emlékmozaikok törvényszerűen okoznak, s a személyiségnek ez a mozgékonysága járul hozzá a Tücsökzene világának totalitásához. A különböző idősíkok közül a domináns kiválasztására, a verset formáló költői személyiség érzelmi telítettségére jellemző az alábbi példa, a 284 Rózsika, Hajnalka с költemény időépítkezése: (Jellemzően összefügg az idősík változása a verstípus alakulásával, hiszen mindkettő a személyiség egy-egy oldalából táplálkozik.) Eszembe jut Rózsika ... oly kicsi, mint mikor meghalt. Arca gödrei minden emlékem, és hogy a szoba ablakait s a tükröt anyuka elfüggönyözte. Az epikus versindításnak megfelelően a költői személyiség idősíkja: múlt. Szép húgom, hova tűntél? Leggyengébb benned volt az a Kóbor Láng, mely iszonyú messziről elindult egykor ... Változás itt következett be az élmény folyamatos közlésében: a verstípus élményelemző tendenciája innen már érvényesül az egész költeményben. A személyiségre jellemző idősík itt a jelenben a múlt összefoglalása. A másik halott testvér emléke párhuzamosan elevenedik meg: És te, jó testvérkém, könyves Hajnalka, te is kihunytál már azóta: a te kis szikrád tovább élt, vagy inkább tovább bírta a haldoklását... Az emlék felidézése összeforrt az élményelemzéssel, az ennek megfelelő verstípus tendenciája itt is következetesen párhuzamos az emlékezés idősíkjával, és rövidebb összefoglalásban valósult meg, mint Rózsika felelevenítésénél. Az idősík itt is: a jelenben a múlt összefoglalása. (Nyilván nem a jelenbe belenövő múlt idősíkja érvényesül, az emlékek időtartama csak a múltig terjed, s abban sem uralkodik a folyamatos múlt képe, csupán annak mozaikja.) De a Láng, ami voltál, Az vagyok én is, oly biztosan, mint ahogy többé sehol nem gyúl velünk-egy sugár sohasem: tűnt cikázások, — én következem? A Hajnalka sorsa feletti meditáció (élményelemzés), annak aktualizálása teszi a verset végérvényesen élmény elemző verssé. De éppen ez az aktualizálás — mivel lényeges versalakító tényező —, megváltoztatja az idősíkot, nem a jelenben a múlt összefoglalása a domináns idősík a személyiség élménykifejezésében, hanem a tiszta jelen. (Ez a tiszta jelen „jelenvalóbb" idősík a jelenbe belenövő múltnál. Éppen az aktualizáló élmény elemzés miatt, nem feltétlenül empirikus következménye a múltnak ez a jövőt meghatározó jelenbeli élménymeditáció. A többi idősíktól: a múlttól, a folyamatos múlttól való különbség még egyértelműbb.) Láttuk, hogy a mű anyagának csaknem egyharmad része epikus. Ennek a tárgyilagos élményközlésnek, az első idősíknak — mely az élménnyel és a költői személyiség múltidézésével azonos (tehát múltidősík) —, 186 vers felel meg, az 489