A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lévay Botond: Tücsökzene. A költői személyiség néhány kérdése

Ezek a költemények (és még mások: 292, 325 sz.) felhangjaikkal csapnak ki a Tücsökzene szimfóniájából. A szerepjátszás kényszerét hitelesíti a költő magánéletének adott szituációja, a költő-személyiség elemi erővel feltörő fájdalma-szenvedélyessége naggyá növesztett keserűséggel kiált, a desztillált fájdalom elnyomja a szerepjátszás hagyományos élményét. A „vallomásosság"-nál kifejezőbb a „monológ" megjelölésünk, mert érzi Szabó Lőrinc, nem sok esélye van meghallgatta tásának. Az élmény fájdalma és a megvallás hiábavalóságának ez az ellentéte szüli majd a következő nagy ciklusának, A huszonhatodik évnek a domináns versépítkezését. Ez a három verstípus természetesen csupán a költői személyiség élményének a magját képes felmutatni, tehát az adott költői lehetőségek tendenciáit. Az egyes versek elevenné tételéhez és az egész Tücsökzene egységességéhez Szabó Lőrinc személyiségének még egy másik, nagyon lényeges művészi eszköze van: az emlékezet által megragadható, tettenérhető idő megállítása, élményhez, személyiséghez kötése. A személyiség megszerkesztett élménye az emlékezés időpillanataival termékenyül meg, s szüli a műalkotást, egyes részeinek és egészének tökéletes harmóniáját. Tehát a művészi emlékezést a költői személyiség két dimenziója hozza létre: a költői öntudatosodás térbeli és időbeli találkozása teremti meg a Tücsökzene sokszínű világának szintézisét. Az előbb említett három verstípus, mint költői megnyilatkozás Szabó Lőrinc személyiségének csak egyik oldalát hordozza, az élményanyag költői feldolgozása a térbeliségben kiteljesedő emlékezés folyamatát követi. Az epikus versek élményanyaga szorosan kötődik a személyiség megélt élettényeinek térbeli közegéhez, az élményelemző verseknél, mint a költői megnyilatkozás másik formájánál, az emlék konkrét tárgyi világa kezdi elveszíteni hagyományos térbeliségét. Az emlékösszegzéssel, esetleg a múlt folyamatos képeinek elemzésével párhuzamosan hat a költői személyiség időbeli megnyilvánulása is, az emlékképeket felidéző időmozaikok felvillantása, a költői személyiség totális mozgósítása révén. A harmadik verstípus a monológ, amelynek vallomásosságában már teljesen lényegtelenné válik sok esetben az eredeti környezet térbeli élményinspirációja, s helyette meghatározóbb az önmagát boncoló személyiség másik tényezője, annak a jelen időpillanatához kötődő élményasszociációja. (Néhány versre, talán az élményszerkesztés kényszere miatt, monotónia, témafáradtság jellemző. Egyes versbokroknál önismétlésként hat néhány versélmény: 48 Tovább, az 58—60. számúakból kettő felesleges, egyes utazási élmények ugyancsak nem építik tovább a Tücsökzene világát.) 2. A személyiség idősíkjai Az életművet meghatározó forrás egyetlen szuggesztív időpillanata a mű végén világosodik meg előttünk: Ti, mire virradt, zártátok a magatokét; s lám, az én nótám ma is töredék. 345 Töredék: A tücskökhöz Ez nemcsak a pillanatnyi idő-inspirálta emlékképek asszociatív felidézése, a tücskök okozta ihletforrás termékenyítő szerepe miatt fontos, hanem az egész mű szerkesztése, az egyes emlékek önállósága, sorrendisége, aránya szempontjából is. A személyiségfejlődés bemutatása-ábrázolása Szabó Lőrinc önkontrolláló időpillanataiban valósul meg, amikortól a költő a gyakorlatilag végtelen életmozzanatok megidézésével véges számú versekben summázza életét. Ezért érthető a fenti vers címsugallata: „töredék" —, a költői személyiség adott lírai hangoltsága számtalan tárolt élményanyag megéneklésére képes. A tücskök felfedezése olyan 487