A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szabó Sándor Géza: Debreceniek a Nyugatban

A szigorú cenzúra ellenére (s ezt figyelembe kell vennünk az értékelésnél, mert nem tudhatjuk, hogy milyen lehetőségek rejteznek még itt) új nevekkel számolhatunk. Gulyás Gábor neve bukkan fel és újra Kiss Tamásé, Kéry László esszéivel megjelenik a világirodalmi orientáció.

59 Kardos László érthetően háttérbe szorul —>ennek okairól többször szólt már emlékezéseiben — de úgy tűnik, hogy betegsége elhatalmasodása előtt Gulyás Pál átveszi szerepét. Számos verset tesz közzé, köztük a klasszikussá váltakat (Biharbojt; A Múzsához; Főző Péter; Alvó pékinasok között... stb.), Schiller-fordításait publikálja, s megkísérli összefogni a debreceniség lényegét egy romantikusan csapongó, líraian érzékeny tanulmányban (A délibáb változásai).

60 A népi iránynak megfelelően megkezdődik a hagyományok átértékelése, illetve jelennel való folytonosságának a meghúzása. Szabó Lőrinc Tóth Árpádról cikkez,

61 Vajda Endre Gulyásról szóló tanulmányába máig érvényes tanulságokat zsúfol,

62 Illyés az ekkor már Bocskaykerti azilumában időző Németh Lászlóról ír.

63 Az ismertetésekben feltűnik a harmincas években — sokat vitatott irodalmi panorámája miatt háttérbe szorult Hankiss János

64 neve s az ifjú Gellért Sándoré.

65 Végül — de nem utolsósorban a debreceni szellem kiterjedéseként foghatjuk fel (a város, mint Tiszántúl központja) a berettyóújfalui Nagy András, az ugrai Szabó Pál szerepléseit, a balmazújvárosi Veres Péter állandó jelenlétét, hiszen ugyancsak a népi irány valamely változatát képviselik.

06 Témánk szempontjából a megjelent írások közül legjelentősebbnek Gulyás Oláhról szóló tanulmányát kell tartanunk, melyben a szivárványos múltú, sajátos színpompájú, de a fényeket is sajátlagosan, s nem mindenki számára világosan törő írónak sorsát magyarázza. Közvetve: a város múltjára, szellemiségének mibenlétére keresi a választ. Mit állapít meg Gulyás? Mindenekelőtt felismeri, hogy Oláh is népi író, csak más gyökerek táplálják, mint az ő nemzedékét. De az elsők bátorsága dicsértessék. Másodszor: Oláh sugározza — európai műveltségéből — a szellemiekben még csak serdülő városra a „lángész mítoszát". Igaz, hogy bárdja, amivel sújt — tompa délibáb. Harmadszor: ha vállalkozása nem is járt teljes sikerrel — tragikus sorsával alapvető problémákra irányította a figyelmet. Hogy melyek ezek a kérdések? Azok, amelyek ma is aktuálisak — mondja Gulyás. Azok, amelyekkel a „nagy" irodalom nem, csupán a tájirodalmak foglalkoztak hosszú időn át, s amelyek a magyarság legfőbb sorskérdései közé tartoznak. Ha csupán az irodalmi életet tekintjük, Oláh példája figyelmeztet, hogy a népi és népfölötti viszonyát sürgősen rendezni keli ideológiailag, de hasonlóan akut betegség a főváros és vidék viszonya. Oláht e két ügy Atlaszaként tekinthetjük, aki a lehetetlennel birkózott, vállalta a „korszerűtlenséget", de utolsó éveiben elérkezett az új népiség küszöbére. Magatartásban és alkotásokban egyaránt.

67 Nem feladatunk ezeknek a megállapítása felett ítélkeznünk. Egyszerű tényként, vagy jelképként fogjuk-e fel — mindegy: a Magyar Csillag utolsó, debreceniekkel foglalkozó írása is Oláh Gáborról, az első helyi nyugatosról szól. 59 Gulyás Gábor 2, Kiss Tamás egy — Móricz emlékére írott versével szerepel, Kéry László két terjedelmes — angol irodalmi tanulmányával. 60 Gulyás Pál 19 verssel, egy műfordítással, egy tanulmánnyal szerepel. 61 Tóth Árpád, a versfordító. 1942. I. 299—302. p.; Tóth Árpádról. 1943. I. 253—255. p. 62 Az Alföld csendjében. Gulyás Pál összegyűjtött versei. 1943. II. 165—170. p. 63 Ld.: 58. sz. jegyzet. 64 Antal László: Hankiss János: Európa és a magyar irodalom. 1943. I. 180—181. p. 65 Kovalovszky Miklós: A bál udvarában. Gellért Sándor versei. 19443. I. 183—184. p. 66 N. Nagy András 3 verssel szerepel, Nadányi egy ismertetésben. Vas István: Bocsáss meg. Nadányi Zoltán válogatott versei. 1942. I. 312—313. p.; fordul elő,; Szabó Pálról ugyancsak ismertetés szól: Lengyel Balázs: Tíz esztendő. Szabó Pál regénye. 1944. 367. p.; Veres Péter pedig 15 írással szerepel, és 3 ismertetésben fordul elő. 67 A délibáb változásai. (Oláh Gábor 1881—1942.) 1942. II. 93—97. p. 476