A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szabó Sándor Géza: Debreceniek a Nyugatban

talok is átérzik, ezért az új irodalom kibontakozása korántsem forradalmi lendületű, jóllehet fokozódó jelentőségű lét a sajtóban. Az elhatárolódás kétirányú: nemcsak a debreceniek nem keresik az urbánus irodalom kegyeit — az sem érzékeli a helyi ízeket. Innen, hogy a Nyugat-elődökként számontartott folyóiratokban csak ritkán találkozhatunk a város akkor vezető irodalmáraival. A Magyar Géniuszban a zsurnaliszta Szathmáry Zoltán, a termékeny Vértessy Arnold, s a csak inkább írogató, mint literátor, de a Csokonai Kör életében komoly szerepet játszó Vértessy Gyula neve felbukkan ugyan, de egyikük sem az az egyéniség, aki a későbbi Nyugatban előfordulhatna. A versekkel bemutatkozó Szávay Gyulát is — minden liberális igyekezete mellett — a nemzeties tradicionalizmus határozza meg.

11 Mégis tanulságosak a böngészések ezekben a folyóiratokban. A Nyugat-előzményekben ugyanis két olyan momentum tűnik fel, amely a klasszikus Nyugatnak is állandó problematikája. Az egyik: mit tekintünk hagyománynak (Csokonai-kultusz), a másik az örökséggel való sáfárkodás kérdése (a nép-nemzetiek irodalomszemlélete). így figyelnek fel a Bokrétára, s fedezik fel Csokonait. Az előbbi nemcsak azért nevezetes, mert a századelő népies irodalmának jelentős teljesítménye, de azért is, mert Csokonai példáját választva megújítása is annak, s hosszú időn át befolyásolja, illetve meghatározza a debrecenieknek a fővárosiakhoz való viszonyát. A Figyelő — enyhe túlzással mondhatjuk — a népies irány históriáját tárja fel, midőn halálának centenáriuma alkalmából Csokonairól, később pedig konszolidált utódairól, Szabolcskáról és Farkas Imréről ír.

12 A Nyugat előzményeiben tehát két Debrecen-kép érzékelhető. Pozitívumként a Csokonai-hagyomány és példa, elvetendő tényként pedig az, hogy öröksége méltatlanul kezeltetik — ami a nép-nemzeti irány egészének megítélése is. Ám mind a kozmopoliták, mind a konzervatívok táboráról rajzolt képen van korrigálni való. Ignotus radikális megnyilvánulásait majd fel is váltja Ady összetettebb s differenciáltabb Debrecen-képe, a liberális gyakorlat igézetében nőtt helybéli nyugatosok pedig döntően befolyásolják az esetleges, s időről-időre fejét felütő fontolva haladást. Tóth Árpádék a Debrecen-hagyományból nem a konzervativizmust, hanem a protestálást, a „semper reformare" elvét s gyakorlatát választják. Paradoxonnak tetszik, de éppen a hagyományok biztatják őket, hogy forduljanak a pesti lapokban mind gyakrabban jelentkező, s 1908-tól a Nyugatkörben önálló fórumot kapó „kozmopolitizmus" felé. IV. A Nyugat debreceni kapcsolatainak kialakításában nagy szerepet játszanak az Ady körül felhullámzó polémiák, s a bontakozóban lévő Ady-kultusz. Tóth Árpád ódája (1908) leszerelő, minden fegyvert lábhoz igazító hódolat. Aligha követünk el szentségtörést, ha a versnek nagy helyzeti energiát tulajdonítunk abban, hogy a javarészt még ismeretlen debreceni fiatalok első jelentkezéseit kedvezően fogadja a Nyugat. De mégsem írható ez pusztán a véletlen számlájára. Az óda megszületésének a szubjektív indítékokon túl objektív feltételei is vannak, s ezeket — mint fentebb utaltunk rá, — a közvetlen környezet biztosítja.

13 Az elsőként bemutatkozók egyébként majd mindenben megfelelnek a folyóirat elvárásainak. Adyt úgy is mint eszméltetőt, úgy is mint friss debreceni hagyományt vállalják. Mint ilyenek, ha nem is szabadgondolkodók, de meglehetősen fogékonyak a modern, s több irányból érkező hatásokra, a tehetség mellett pedig bizonyos exkluzivitással is bírnak, s ez szintén nem utolsó ajánlólevél a 11 Megjegyezzük, hogy Komlós Aladár nem tekinti Nyugat-elődnek a Magyar Géniuszt. = Vereckétől Dévényig. Bp. Szépirod. K. 1972. 291. p. 12 Csokonairól Cholnoky Viktor, Farkas Imréről Jób Dániel ír. 13 Kardos László: Tóth Árpád. Bp. 1965. Akadémiai K. Első rész. 469