A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Maróthi György történelemtanítása és régiségtani előadásai

215—219. 1. — Maróthi 37—114. 1.). Hasonló különbséget találunk a „Mag'istratus"-ról szóló részben is a Maróthi előnyére. Máshol viszont további ismeretek végett maga Maróthi utalja olvasóját, illetve hallgatóit Sigoniushoz, mint pl. a háromféle római polgárság (Romani, Italiani, Provinciales) esetében. Természetesen a magánjog terén is találhatunk, már csak a tárgyak azonosságánál fogva is rokon vonásokat a két tudós munkájában, de az eddigiekből következően: jelentős eltéréseket is. Magánjogi vonatkozásban Maróthi legfőbb forrásai azonban a Justinianus psászár (527—565) nevéhez fűződő nagy összegező jogi művek voltak, mint a Codex Justinianeus, s ennek új kiadása, a Codex repetitae praelectionis (kihird. 534. nov. 16-án), továbbá a Pandectae, illetve Digestorum seu Pandectorum Libri,

5i az Institutiones s az úgynevezett Novellák. Maróthi igen gyakran hivatkozik rájuk s a bennük megőrzött, idézett nagy ókori jogtudósokra, mint pl. Javolenus (236—255. 1.), Justinus (264. 1.), Paulus Julius (163. 1.), Papinianus (262. 1.), Pomponius (233., 24., 275—277.) és Ulpianus. Tudniillik a Pandecták, illetve beosztásuk után Digesták az egyes törvények közé 432 cím (tituli) alá besorolta a régi jogtudósok ama töredékeit is (fragmenta), melyeket főleg a bizánci autokratia érdekében fontosnak tartott, így sok egyébként elveszett forrást megőrzött.

52 Maróthi azonban természetesen messze túlhaladja ezeket a forrásait is. Ez két körülményből következik. Egyik, hogy sem a Pandectae, sem az Institutiones nem foglalkozik a törvények történetével, csupán az érvényes jogszabályokat gyűjti össze és rendezi, másrészt viszont az uralkodói döntések (Principalis constitute) korában a régi törvényhozási módok amúgy is elvesztették jelentőségüket, s emlegetésük talán bántó is lehetett volna az új hatalom képviselőire. Maróthinak viszont az Antiquitates Graecaeben megismert gondolkodásából s helyzetéből (Debrecen helyzete) következtetve, éppen a régebbi törvényhozási eljárások bírtak nagyobb jelentőséggel. így alakul ki aztán az olyan különbség is, amilyen pl. a jogalkotás módjait illetőleg a Pandectae, illetve Maróthi szövege között fennáll: Maróthi terjedelmes értekezésben foglalkozik a törvényhozásnak, jogalkotásnak a római történelem folyamán kialakult különböző módjaival a „De Legibus et Iure Civili" с. (Ill) caput elején (384—392. 1.). * * * Talán nem lesz érdektelen, ha befejezésül Maróthi jogi tanításának a korabeli európai jogtanítással való egybevetése végett előadásai szövegét, ha futólagosan is, összehasonlítjuk a kor leghíresebb jogtanárának, Johann Gottlieb Heinecciusnak hasonló tárgyú munkáival.

53 Heineccius művei szinte az egész XVIII. 51 A Nagykönyvtárban levő címlap nélküli, valószínűleg 1589-ből származó kiadás magába foglalja a Pandecták mellett a Codexeket, az Institutiones-t és Novellákat is, bőséges kéziratos lapszéli jegyzetekkel s egyéb kiegészítésekkel kísérve (Jelzete: M. 994.). 52 Ezek egyike-másika már külön is megjelent az új korban, mint pl. Paulus Receptae sententiae с műve Cujacius (1520—1590) gondozásában (Interpretationes ad Julii Pauli rec. sententiae) és Pomponius De Origine Juris с. fragmentumai (Hanau, 1723). — Egyébként „De compositione Codicis et Pandectarum", továbbá „De tempore, auctoribus, fide et utilitate compositionis Institutionum" beszél az „Institutiones" is a Proemiumban a fenti címek alatt (Arnold. Víhnius kiad. Amst, Elzevir, 1663. 5—7. 1.). — A Pandecták, Institutiones stb. keletkezésére s mibenlétére nézve 1. különben Vécsey Tamás: A római jog institutioi с művét (7. kiadás, Bp. 1907.). 53 Heineccius, Johann Gottlieb (1681—1741), a filozófia, majd a jog tanára Halléban, s rövid ideig Franekerben. Kora leghíresebb jogtudósa volt. Nagyszámú munkája nagy népszerűségnek örvendett egész Európában. Ezt különösen világos rendszerezésének és kifejezésmódjának köszönhette. Fundamenta süli cultioris stb. с művét már Maróthi bevezette Debrecenben. A könyvből ma is hét példány található a Nagykönyvtárban hat különböző kiadásban. 462