A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Maróthi György történelemtanítása és régiségtani előadásai
Az Antiquitates Graecae kézirata nyolcadrét alakú csinos kötet, 552 utólagosan ceruzával számozott lapból áll. A 261—264. lapok üresek, s utánuk a szerző más tollal, más tintával és sietősebben folytatja az írást, amely szépen kiírtnak mondható ugyan, de rendkívül apróbetűs és sűrű sorokba rendeződik, s az átlagosnál is több rövidítéssel készült, úgyhogy néha szinte a gyorsírás jellegét veszi fel. Mindez nemcsak olvasását nehezíti meg, és teszi fárasztóvá, de valójában a terjedelmet is növeli. Az Antiquitates Romanae szövege egy negyedrét alakú félbőrbe kötött könyvben található. Lapjain háromféle számozás olvasható. Az első tintával, Maróthi kezeírásában 517 oldalra terjed ki. A második kézinyomda betűivel levelenként végzi a számozást 259 levélig. E mellett található egy ceruzával történt számozás is, mely az előzék-levelet is beszámítja, így eggyel előtte jár a második számozásnak, de ugyancsak a 259-es számmal végződik, mert az előbbi a 88— 89-es számú levélnél elvéti a számozást. Ez a kézirat már a papír méreténél fogva is nagyobb betűkkel van írva, mint az első, de egyébként (rövidítések) hasonló sajátságokat mutat. Mi későbbi helymeghatározásunkban mindkét kéziratnál az oldalankénti számozást követjük. Az Antiquitates Graecaeből két diákjegyzetet is őriz a Nagykönyvtár R. 265., illetve R. 266. jelzéssel. Ezek közül az elsőt, „ex ore Clar. ac Doctiss. Dni Georgii Maróthi calamo rotante excepit, finemque imposuit Steph. Kuthi 3 a Junii ao 1741" (206. г.), a másodikat „ex ore eiusdem calamo excepit Benjamin Szőnyi An. 1740. tunc in Alma Debreczina Studiorum cultor." Mint a szövegből kitűnik, Szőnyinek ezek a kötés belső oldalán helyet foglaló szavai utólag jegyeztettek a kéziratba. 12 A két jegyzet mindegyike a „Caput III. De Locis Sacris" szavakkal kezdődik, s mindegyik feltünteti a kezdés dátumát is: „28 Mártii 1740". Ez a dátum s a két jegyzet elején levő hiány, ami Maróthi kéziratához viszonyítva a bevezetés (Prolegomena) mellett az első két fejezet (168 oldal), tehát majdnem az anyag egyharmadának hiányát jelenti, az 1739. évi debreceni pestis-járvánnyal függ össze. Maróthi előadásait ugyanis megszakította az 1739. év májusában Debrecent is elérő országos járvány 13 , mely a diákokat is szétszélesztette, mint Maróthinak, Beckhez írt levelében is olvashatjuk (1739. március 31-én) 1 '', s mely csak az év végével szűnt meg. Maróthi ugyan a hivatalos zárlat ellenére már 1740 januárjában megkezdte előadásait, amint arra a kollégiumi tanároknak a debreceni városi tanács 1740. január 6-i levelére adott s fentebb említett válaszából következtethetünk, a két diák viszont valószínűleg csak a téli idő elmúltával, március végén tért vissza a Kollégiumba, s így a jegyzetelést csak e hó utolján kezdte meg. Kuthi jegyzete, melynek vége, akárcsak a Szőnyié, megegyezik a Maróthi kéziratának végével, mint láttuk, feltünteti a befejezés időpontját is, 1941. június 3-ban. Ez az adat megegyezik a Maróthi leveleiben található dátumokkal. Professzorunk görög régiségtani előadásai minden szempontból merész újításként hatottak. Szilágyi Sámuel is elsőként Maróthinak a görög műveltség terjesztésben elért érdemeit emeli ki halotti beszédében: „Primus litteras graecas e diuturno exsilio revocavit." — „Primus Geographiam universam, Graecamque 12 „Stephanus B. Szőnyi" neve 1743. április 27-én fordul elő első ízben a subscribáltak sorában a classis prímába felvettek között (Thury Etele: Iskolatörténeti adattár, Pápa, 1908., II. 219. A továbbiakban: Thury I. s II.), de mint a fenti bejegyzésből kitűnik, már előzőleg is a Kollégium növendéke volt. Stephanus Kuthi 1733. szeptember 26-án subscribált (Thury II. 210.). 13 A várost a pestis miatt 1739. május 16-án zárták le s hivatalosan 1840. ápr. 9-én oldották fel a zárlat alól. 14 LT. II. 72. 446
