A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.

következik erre alább, most azonban tekintsünk vissza diákkorára, hogy előttünk állhasson sokat használt kézikönyvének megfogalmazása. 1522-ben csatlakozott Bréma a reformációhoz, és 1528-tól számítják az ottani Illustre Gymnasium történetét. Ez a város fogadta be a Wittenbergből elűzöttek közül Christoph Pezel tanárt, akit filippista és krüptocalvinista váddal menesztettek. 1581-től mint superintendes, ő szervezete újra az ottani főiskolát. Tudományos munkássága érthetően az eszmei harcokhoz kapcsolódik. Johann Philippi (Sleidanus) (1505—1556) De summis orbis terrarum imperiis című kötetét használta vezérfonalként az oktatásban. Magyarázatait még tovább gyarapította az európaszerte ünnepelt Joseph Justus Scaliger (1540—1609) munkái alapján és egyéb korabeli források révén Johann Lampadius (1569—1621) — szintén brémai tanár. Őt Szenei Molnár Albert ismerte, hiszen megkereste a Konrad Rittershausen 1600. március 25-én írott levele nyomán. Arról nem tudunk, hogy a heidelbergi diákkör a magyar történelmet milyen mértékben ismertette meg e munka szerzőivel. De két évvel Kismarjai előtt iratkozott be Odera-Frankfurt egyetemére Frölich Dávid, majd vele egy időben a segesvári Graff Gáspár, Maksai Öse Péter, egy év múltán a Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin frigyét verseskötettel tisztelő diákok között Debreceni Simonfi Gáspár, Kapornai Esztergályos Péter, Körmendi Thaba Tamás — csak egy néhány név azok közül, akik tájékoztathatták az érdeklődő nyugatiakat. Elődeik pedig ezt tették már a XVI. századtól. Igaz, Frankfurt egyetemén inkább erdélyi szászok és szepességiek tanultak már a XVI. században is, évente egy-kettő, ritkábban négy-öt. A Heidelberg pusztulását követő néhány évben özönlik ide huszonöt-huszonhat magyar, hogy aztán a Bethlen Péter és kísérői után majd ismét csökkenjen az érdeklődés. Brémával pedig a külföldjáró diákjainkkal foglalkozó munkákban alig találkozunk, hisz csak alkalmilag rándultak át oda, noha épp ezidőtájt vált egyetemmé, az újabb, németalföldi orthodoxiával ellentétes teológiát formáló Matthias Martini (1572—1630) munkássága idején. A tanítványok között olyan is akadt, aki később Spanyolországban vállalt vértanúságot református hitéért. A brémai tanárok bővített kézikönyvét azonban számos nemzedék használta még később is, egy kiadását Maróthi György is hazahozta. A könyv szemléletére jellemző, hogy a reformáció történetírójának évtizedes levéltári munkálkodása már az akkori újabb eredményekkel felfrissítve, a történetkritika munkaeszközét is alkalmazta — a kopernikuszi fordulat történettudományi hasznosítását végezte Scaliger. Bréma egyeteme azért is jelentős a Kismarjai életében, mert történeti érdeklődése mellett a héber nyelvtudását is itten mélyítette el. Néhány évvel fiatalabb kortársa volt Johannes Koch (1603—1669), kinek a hazai szellemi mozgalmakban a század második felétől szintén Descartes követőivel együtt üldözték a szellemi rokonait. Coccejus maga is brémai tisztviselő gyermeke, és tanítványa annak a Martini professzornak, ki állítólag így fakadt ki az orthodox zsinati törekvések után, mint küldött: ó Dordrecht, bár soha meg ne láttalak volna. Nincsenek adataink, hogy Koch Csanaki Mantissa Máté mellett ki mással ismerkedett vagy barátkozott azok közül a magyarok közül, kik legalább ötvenen tanultak Frankfurtban, mielőtt ő 1625-ben tovább indult héber nyelvtudományának elmélyítésére Hamburgba. Talán váltott néhány üzenetet Kismarjaival, kinek a Besenyei F. Mihály értekezését köszöntő héber versét is olvashatta. Brémai tanárkodás után akkor már egy fél évtizede tanít németalföldi egyetemen, s 1643 decemberében a nyelvészetiről a rendszeres teológiai tanszékre megy át, mikor előszót ír az első magyar szerzőtől megjelent XVII. századi héber nyelvtanhoz. Kismarjai Veszelin Pálnak ezt a munkáját még akkor is használták, mikor a Komáromi Csipkés Györgyé megjelent, öt példányról is tudunk egy erdélyi iskolában a század végén. Mostanra csak egy csonka és egy épebb maradt* amiről 435