A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.

Melius eme sorai rögzítik azt a százados meggyőződést, hogy az ország sorsa elfordulhat ilyen társadalmi bűnök miatt. Ide rögződik a Kismarjai nemtetszése a duhajkodás elítélésében. A hitcikkelyek formázása és a történelemszemlélet a kristály más-más oldala. Mikorra az elvont egybenlátás feledődött, csak hagyományos előítéletek maradtak. Pedig ma is zokon venné valaki, ha gyászolja a feleségét, lakása kirablását és kenyéradó közössége pusztulását kesergi — a szomszédjában pedig napokig dúl a közbotránkoztatás. Akkor vajon mit lehetett számítani olyan helyőrségre, amely tivornyázással edződött a csatára? Nem olyanok közül került ki a hadi fegyelemmel semmit nem törődő katona, kinek vitézségéből csak a zsákmány megrohanására telt, veszni hagyta a csatát, nagyobb hordó ital a másik táborba állíthatta, védtelenek öldöklésére és meggyalázására ... Sok követnivaló abban sem volt, ha a züllésnek indult katonák közé a korabeli lenge ingvállba és szoknyába öltözött asszony betársult. Veszélyes életmódú emberek szokásos hangszere szólt ilyenkor: hegedű. (Sztárai Mihály valamilyen vonóslírán játszott, a házi és foglalkozásszerű muzsikálásban gambát használtak.) Még a haladottabb nyugati államokban is kellett hozzá egy évszázad, míg tisztességes ember hegedűt mert venni a kezébe. Tehát társadalmi oka volt, ha a magafeledt züllést nem pártolta a féllábbal sírban álló város, pedig Melius kimondatta az egyházi törvényekben, hogy az illendő tánc szabados. Ez természetesen a ridegen korlátolt meggyőződésnek nem menlevél. Kismarjai Veszelin Pált történész alkatúnak azért nem mondhatnánk, noha olyan megfogalmazásokat olvashatunk nála, amelyek értelmében beszélhetünk történetszemléletéről. Adatközlése nem a krónikásokkal rokon, kikből a XVII. század második felében Debrecenben is kerül majd. Sokkal több szál kapcsolja a XVI. századi prédikátorok bűn-bűnhődés felelősségével járó szemléletéhez. Adatkereső törekvése prédikátor-társai közül először Decsi Csimor János munkásságában nyilatkozik meg, de visszatekintésekre volt több példa előtte, például a Szenei Molnár Albert munkásságában is. Mindezeken túl a hitvitázásban az egyháztörténet és világtörténet egybemosódása gyakori dolog. Pannónia történetének játékosan tovább-továbbhajított labda volta leginkább a vak sors játékára emlékeztet bennünket.

24 Középkori sikamlós diákénekek, a Divina comedia, emblémás gyűjtemények, Balassi strófák, példaszók, éneksorok és vaskos történészi évkönyvek hemzsegnek a véletlen szerencse hatalmát példázó megnyilatkozásokban. De másfajta a prédikátori szemlélet megoldása.

25 Már szinte az elvetett középkori babonákkal kacérkodik az a biztonság, ahogy rendületlenül értelmét látják a történteknek, mégpedig sorozatos pusztulások dacára is, az egyetemes emberiség történetére érvényesen. Mégsem fatalizmus tartozéka ez az ok-okozat fonadék; átfogó szerkezetben tudták a bibliai világ továbbáradásának a maga népük hétköznapjait, ahol vigasztaló az ismételt megszabadulás és reménytelenségben újrakezdés. Igenis, elháríthatónak mondották a romlást. E hajdani strukturális látás nem a később szertefolyt moralizálás szemforgató sóhajtásaival helyettesíti a felelős magatartást. Kismarjai képletes valóságlátásában szinte a megbüntető istenség elviselhetetlen lobogása emészti a nádas háztetőket, de észreveszi ebben a fényben a bérelt gyújtogatok taplóját a fonott kerítésben, meg a távol vigyorgó indulat részvétlenségét, s felbéreltek kocsmában pocsékolt díjazását. S az üszkös romváros fölött neki dereng a magyar lapály hegyen épített városa, a nem kézzel csinált építmény. Néhány példa 24 Pannónia fortunae pila et lusus. — Pezelius és Lampadius említett kötetének meghatározása. Az ajánlólevél első része, a 8. jegyzetben említett hivatkozás szerint megtalálható a latin szövegben. (A Pila ludus képhez vö. korábbi tanulmányomat, ThSz 1975/1—2. 92. k.) 25 Sokat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel Bartoniek Emma, Fejezetek a XVI—

XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. (Bp. 1975.) — A teológiatörténet magyarországi fejezetében itt még bőven lenne tennivaló. Her epei adattára más jellegű lévén, ilyen eszmetörténeti kérdések boncolására nem vállalkozhat. 434