A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.
főbíró. Más lett volna a megszólítás, ha az iskolázottságot hangsúlyozták. Hanem a városi hivatalviselők állandó jelzője volt a tiszteletes, itt pedig maga a köztársaság, a város társadalma és hivatalos képviselete kapja a tiszteletes megnevezést. Mert csupán késői fejlődésben savanyodott a szó klerikális zamatúvá. Akkor még mindenféle jóravaló embernek dukált, ha rábíztak fontosabb közösségi hivatalt. Ezért járt ez a megszólítás a város prédikátorainak is. Gondoskodtak róla a zordon erkölcsök, hogy érdemeljék is meg a tiszteletes és tudós nevet. Hanem a prédikátori feddődés azért nem hiányzott Kismarjai Veszelin Pál megszólalásaiból. Mutatja szemléletesen a Melius Juhász Péter örökségéhez való kapcsolódása. Az itt közreadott ajánlásában a lap karéján meg is mondja, „Lásd meg azt a könyvet mely Az egész Szent Irasbol való igaz tudományrul vagyon." Következzék itt az előszó hivatkozott néhány mondata, mert arról a tűzről szintén nem máshonnét tudunk, hanem csak a kortárs prédikátortól: „ ... Enyngy Török IANOS, Huniad varmegienek örök Ispannia, ven engem kegielmesen az eö otalma ala, ANNO D. 1, 5. 58. Mind az olta ISTEN engem itt Debreczenben tartót: Az Vtannis mikor, Anno D. 1, 5, 60. Az Nagijsa: Giarmati Blassi Menyhárt Leániát el veué, Kitől ISTEN egi fiú magzatot ada hamar, az ű Nagysá: halála vtán, acki lőn An: D. 1, 5, 63. Ez ólta fogua itt az szegény niomorult várassál niomorgottam, Kinek égéssé Lőn, AN: D. 1, 5, 64. Az Első: 4. die Septemb: hóra 7. az Praedicatio alat: Az másik Lőn, 6. Septemb: 7. órakor. Akkor ége meg az Templum, és az Plébanosságháza: Támada ez a chiapó Vchából, az Istuán deák házátúl: Rettenetes égés Lőn: Az harmadik Lőn: Székeli Antal által, ki az Kastélyt giútá megh Először: Az vtán a sok nyri por fita haij dukát garabontokat, az Boltoknak állata, azt vágata, dulatá, az várost égeté, kiből pénzt ezüst marhát, Béczi, Krackai, Török országból, költ marhát, vitt el harmad fél Száz ezer forintárrát: Az házak egetésébennis tött sok ezer forintárra kárt." 22 * Melius ezeket igen egyoldalú dogmatikai munka előtt írja. Kismarjainak is van egy Pázmány ellen írott hitvitázó munkája, a közölt előszó részleteiben szintén vannak az egyházi ferdeségek ellen intézett kifakadások — ezeket hagyta el jelöletlenül Szűcs István, valamint nem említette meg Melius imént idézett leírására való hivatkozást sem. Érdemes még néhány mondatot kiragadnunk a XVI. századi prédikátor soraiból, hogy Kismarjai vélekedésének más előzményei érthetőek legyenek. „MINDEszeket számlálom elő azért: hogi meg érchiük azmi niomorult országunknak romlását, három felé való szakadását... Láttiuk ezt hogi mind az két idegen nemzet Beczthelenül tart, Ront, Niúz, fogiat naponként... EZ három vétekért veze el Salamontul fogua az Sidó ország. Első az Baluanioszás, ISTEN igéié meg vtálása, ISTEN Prophetái, Apostoli Tanitóy meg vetéssé: MÁsik az Tobszódás, haya, huia, éktelen vndok Paráznaság, éktelen Buia és paráznaságra indító Cziókos, egy más orra, file fogdosások, Amaz tapogató éktelen halóual iáro fertelmesség ... ló törvénie volt, igassága volt, ackinek sok arania, iózaga volt: A niomorult Szegénnek, acki nem athatot, noha igaz, ió, iámbor volt, de el veszet igéje ... SEMmi Bűnt meg nem büntettek, hanem pénzért, adományért, keduért, barátságért, mindent el engettek: Most ezen vétkek magiar országban Vralkodnak... De mi ólta az Dobsa Királi, és az Tánchos Iátécos, részög, és gonduiseletlen, niúlászó, és Pápa papyai, parázna püspökök, érsekek kezdek bírni az országot, és az ország haznát, el szopni, kuruákra Költeni: nem a szegény soldos, Vitéz Iámbor cziatázó vrakra, hanem Barátok, Apáchák, Papok bordeliára, Tobszódásra, Tánchra, kezdek költeni, az ólta veszték ez országott. ... Mathias Királi az Pap Vraim Iövedelméből cziatázó Vitézeket tart vala, bizony nem haggia vala tánchra az Bordélyra kőlteny .. Z' 23 * 22 Zsoltárok könyve 72, 18—19. 23 RMNY 297, az idézetek az A 2b ~ 3a és B 2b ~ 3a levélen olvashatók. 433
