A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.

ván. Főképpen Kegk elég fáratsága lén a tiszteletes Nemes Tanátsal, mert maga személyében Kegd éyjel és nappal, hol paripán, hol gyalog strását állót, minden felé vigyázót serénységgel, az tűz-közöt füst és láng-alat forgolódott, mely nagy nyukhatatlanság-miatt ez úy esztendőbéli négy holnapok-alat siralmas betegség K. eléggé meggyötrő, és közzülünk csak ki nem ragadá; hasonlóképen tanátsbeli Uraink-is serényen forgolódtak, és a szegény kösséggel az vigyázásban eyjet napot eggyé tettek. Mi penig Istennek szolgái, az Ürban immár boldogul el-nyugot KERESZEGHI HERMAN ISTVAN-nal, a Tiszán innét lévő Ecclésiáknak vigyázó Püspökével a mennyire az félelem, rettegés, éyjeli nappali nyukhatatlanság engedte, tisztünkben elő-mentünk, a tanitásban, intésben, vigyázásban és Imádságokban fáradoztunk, a töb munkáim közöt penig én az én szerelmes hites-társomnak a kegyes életű és jó erkölcsű Thuri Szabó Ersébethnek siralmas halála miatt-való gyászomban és keserűségemben a mi kicsiny pihenést vehettem, ez néhány oktató Pradicátiókat az Urnák házában az Hivek oktatására és vigaztaltatására ki-hirdettem, és imé mostan az maradékoknak emlékezetül ki-is bocsátottam az Űrnak, kegyelmes segedelme-által. Az ki-bocsátást penigh cselekedtem a K. böcsületes neve-alat azért, mert ez az szörnyűség Varasunkban löt a K. harmadik biroságának idejében, és К. a sok félelem és rettegesek-közöt éyjeli és nappali nyukhatatlanságával, serény forgóiódásával és szorgalmatos vigyázásával igyekezett annak meg-oltására, Kegd serény szorgalmatossággal az romlásból éppítette a Váras házait boltyaival-egyetemben az embereknek reménségek-felet azon egy esztendőben, K. jó-akarattyából nemcsak serkengetet hanem illendő költségével-is segitette ez könyvetskének ki-nyomtatását, kérem azért böcsöllettel K. hogy vegye tőllem szokot kegyessége-szerint ez kicsiny munkámat jóakarattal, hadd legyen emlékezetül maradékinknak és külső jó-akaróinknak. Az felséges Ür Istent, a könyörületességnek és minden irgalmasságnak Attyát, én imádom s-kérem buzgóságoson, hogy nekünk Fiában az Űr IESUSban kegyelmezzenmegh, szegény Varasunkon könyörüllyön, ez siralmas romlásból azt kegyelmesen éppitse, több illyen veszedelemtűi vagy éhez hasonlóiul, söt akar mely lelki és testi gonosztul védelmezze, lakosit lelkekben testekben boldogítsa meg-áldgya, azok-közöt penig К. meg-szentellye, beteges erötlenségiből orvosóllya, szerelmesivel minden jókkal bőségesen coronázza, és Ker. Respublicánknak javára az Ecclésiának hasznára, sok ideig boldog és kedves állapotban meg tárcsa, és minden jóra igazgassa, mellyekért Dáviddal azt mondom, Uram halgasd meg az én Imádságomat, és az én kiáltásom jusson tehozzád. Né reycs-el a te orcsádat én tőllem.

21 Haycs hozzam a te füleidet, ez napon kiáltok te hozzád, hamar halgas-meg engemet. Áldot az Ur Isten, az Izraelnek istene, ki csuda dolgokat cselekszik egyedül, és áldot légyen az ő dicsősséges neve mind örökké és tellyesedgyék bé az ő dicsőségével az egész föld, Amen, Ámen. írtam Debreczenben, I. Aug. An. 1641. Kegyelmednek az Ur dolgaiban szeretettel szolgál KIS-MARIAI VESZELIN PÁL a DEBRECZENI ECCLESIÁnak immár 12. esztendők alatt hivatalos lelki pásztora az Urban. (Amint jeleztem is föntebb, ma már nem használatos betűformákat is használ Fodorik Menyhárt, ezeket a nyomtatási nehézségek miatt nem tükrözhetjük minden külsőségükben. A helyesírás változatlan, beleértve a külön vagy egybeírást és az írásjelek használatát. A könnyebb olvashatóság kedvéért azonban pótoltuk a hiányzó ékezeteket, illetve a jelöletlen hosszú magánhangzókat megkülönböztettük, valamennyi ezután következő idézetben is.) Vajon, papuralom volt Debrecenben az ezerhatszázas évek derekán, hogy a főbírót tiszteletesnek titulálja ez a régi prédikátor? Dehogy kell még azt is vélnünk, hogy félbemaradt deák lett volna a bíró. Igaz, nem csak elemi, hanem középszintű művelődésre is volt igénye a mestereknek, és a mesterből válhatott 21 Zsoltárok könyve 102, 2—3. 432