A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.

Fekete Csaba Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641 Kismarjai Veszelin Pál debreceni prédikátorról már esett szó irodalomtörténetünkben a század elején. Két distichonját adta közre Borsos István 1900-ban.

1 Előzőleg városunk hely történetírásának immár klasszikusai foglalkoztak vele. Többek között így jellemzi Balogh Ferenc (Szűcs István fiatalabb kortársa): „leírja benne [értsd: prédikációs kötetében] mint szemtanú a debreceni nagy tüzet (1640. ápr. 26.) s azt, hogy a tudós deák ifjak a megrettent népnek miként prédikáltak széjjel az utcán".

2 A lexikon-cikk végén megtaláljuk azt, amire maga Szűcs István is támaszkodott: levéltári adatokkal kiegészítve összegyűjtögette a debreceni lelkészek, tanárok adatait Bakóczy János.

3 Ezekre alapozza minden ismeretét Szinnyeif és többek között átveszi 1910-ben azt a csaknem lehetetlen adatot, hogy Kismarjai 1612-től debreceni tanár lett volna. (Nem teljességgel lehetetlen ugyan, hogy ugyanilyen nevű apjának életrajzi adatait vegyítette a fiáéval, de magáról az atyáról sehol nincs számontartott adalék.) A Régi Magyar Költők Tára 9. kötetét is hiába vallatjuk, csak a korábban ismertek összegzése, valamint a már az előtt ismert verseinek újraközlését találjuk. Pintér

5 Veszelin Pál debreceni református papot utolsóul említette azok között a vallásos írók között, akikről mindössze annyi a véleménye, hogy „A protestáns hittudományi és hitszónoklati irodalom fejlődésének részletkutatói s a művelődéstörténelem és egyháztörténet anyaggyűjtői bizonyára számbaveszik 1 Adatok a magyar időmértékes verselés történetéhez. = Itk 1900. 472—473. Az RMK 1. 715 233—234. lapján észrevett distichonokat közli, az RMK I. 627 szövegét nem vizsgálta. 2 Pallas lexikona. (Bp. 1897.) 16. kötet, 813. 3 A nélkülözhetetlen mutatókat a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár őrzi, annak nem sikerült nyomára akadnom, milyen tévedés alapján állítja Kismarjai hosszú ideig tartó tanárságát. Arra sem találtam adatot, hogy más személy lenne a váradi tanár. Szűcs István (következő jegyzetben is említett) munkájának 591. lapján semmiféle hivatkozás nincs. Nagy Sándor kollégiumtörténetének első változatában (Hajdúhadház, 1933) lelkészségére hibás adat az 1619, a városi jegyzőkönyvben ellenőriztem, hogy az 1629 helyes! A tanárok között nem említi a 123. lapon, de 309-en mégis feltételezi, míg aztán ugyanolyan nevű fiával (vagy rokonával) keveri össze a 401. és 403. lapon. Mindenesetre csaknem lehetetlen, hogy valaki tízesztendős hazai tanárság után induljon külföldi tanulmányútra! (Lásd még Nagy Sándor 1940. évi kiadásában a 298. lapot.) 4 XIV. kötet, 1170. Ö is Veszelin néven írja le, akár Balogh Ferenc és Pintér Jenő; Bod Péter viszont az Magyar Athenás 143. lapján Kismarjai Weszelin néven. A Veszelin családnév eredetére és eltérjedettségére nincsenek megbízható adataim. Kismarján való honosságukra gyanakodhatunk. (Vö. Masits László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója. = A Debreceni Déri Múzeum évkönyve. 1969—70. Debrecen, 1971. 55—72.) Az a Kismarjai Veszelin Pál, akinek peregrinációs albuma ma is megvan a kollégiumi kézirattárban (R 692 jelzettel), inkább unokája, vagy rokona a debreceni prédikátornak. Nem tisztázható, hogy a XVII. században beiratkozott másik öt Kismarjai nevű volt-é rokonságban a debreceni prédikátorral. 5 Pintér Jenő: A magyar irodaloma XVII. században. (III. kötet.) 161—162. 427