A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: Hat festmény a Déri Múzeumból

5. kép. Pál Gyula (szül.: 1928): „Földosztás Nyíregyházán" (1965) olaj-vászon, 61,5 X 80,5 cm, jelzés nélkül. érezni, s szögletességük mellett ezért érezni bennük bizonyos hajlékonyságot, pillanatnyiságot. Bár a jelenet merevsége — a szántón szétszóródó embercsoportok, földosztáshoz készülődve, a földosztók „attribútumaival" felszerelkezve — színpadi beállításra, a függöny fellebbenése előtti pillanatra emlékeztet, a csoportok megszervezése, széjjelszóródásuk-összefűzöttségük mégis egy tényleges cselekvés dinamikáját idézi, még ha a Lessingi „termékeny pillanat" sűrítettségét, dinamizmusát nem érezhetjük is. Az embercsoportok egy olyan lineáris perspektivikus teret alkotnak, amelynek horizontja a figurák mellmagasságánál húzódik. Ebben a térben a csoportok foltjai eleven ritmust teremtenek. Mintha a tér két sík egymásutánjából, az előtér és a középtér figurái által meghatározott síkokból állna. Ha a néző végigtekint a csoportokon, szeme minduntalan bejárja a két sík távolságának útját: tekintete a balszélen csak félig látszó asszonyról előreugrik az előtér magas, háttal álló férfialakjára, majd onnan a vele szemben álló nőalakon keresztül újból a távolabbi sík távolodó férfialakjára siklik, aki egyben a kép függőleges szimmetria tengelyében áll, s róla és a mellette lépdelő asszonyról az őket félig takaró hármas csoportra terelődik, újból csak közeledve. A figurák lábait és fejeit összekötő dupla íves szerkezeti vonalak a tekintetnek e tér mélységeit bejáró, hullámzó útját mutatják. A figurákba némi elevenséget csempésző életteli ritmust tehát a csoportok nagyságának, sűrűségének-ritkulásának. a közöttük levő vízszintes (síkbeli) és mélységi (a két perspektivikus sík közötti) távolságok váltakozása hozza létre. A figurák tere azonban nem a megfestett, a kontúrvonallal megerősített ho420