A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: Hat festmény a Déri Múzeumból

ban támaszkodni, mert a festői elemek nem önmagukból értelmezhetők, csak a látvány szerű elemek értelmezésének alátámasztására szolgálnak. A kép előterében egy deréktól fölfelé látszó kiszikkadt férfialak áll sötétbarnán, zilált szürke hajjal, összeszűkült szeméből elgyötört tekintetet vetve a nézőre, kényszerűen reménytelen magábazárkózottságban. A harangozó hírmondó, elzárt falvakban a külvilággal való kapcsolatteremtés egyetlen alakja, aki a toronyból messze ellát. Látóköre a legszélesebb földijei között, ő az események észlelője, és a torony aljában meghúzva a harangkötelet, továbbadója. Az ő kezétől, a harang megkondításától függ, hogy a rábízottak mit és hogyan tudnak meg a világból. Nem vezetheti félre az embereket. Harangjának szava az igazság. Hangja mozgósító erő. Súlyos felelősség nyugszik a vállán és egyedüllétre van kárhoztatva. A toronyban, többet tudásával, magasan áll a többiek fölött, elzárva a mindennapok zsivajától. Ha leereszkedne közéjük, föloldódna egyedülléte, de elvesztené szélesebb látókörét, nem emelhetné fel szavát a többiek érdekében lelkesítőén, figyelmeztetően, vészt jelzőén. Feladata a toronyba zárja. így áll a néző előtt ez a figura, a torony függőlegeseinek és vízszinteseinek szorításába zárva, a harangkötelek sűrűjébe szorítva, hírmondó létére magányra ítélve. Gyötrelmes tépődések után maradva posztján. Tudását nem árulta el, de kétséges maradt sorsa a torony alján. Biztos az, hogy az őt fenyegetően-kínálkozóan közrefogó köteleket a hírvivő harangszó megcsendítésére használja majd, vállalva magányra ítélő hivatását? Biztos az, hogy ha utolsót kondul majd a harang, az nem érte fog szólni? A figura rezzenéstelen sötétbarna arca a száraz levegőjű barlangokban ezer éve száradó holttestek csontkemény ráncokba aszalódott arcát idézi, vastag szája életnedvektől duzzad, csontos, kemény vonalú orra egy sokat küzdött öklöző megnyomorított orrára emlékeztet. Nem fegyelmezetten zárkózott arc ez, hanem a megkínzottak és reményvesztettek közömbös tekintete, amely már csak a végső dolgokra, az élet fenntartására tud koncentrálni. A hivatásvállalás megfogalmazása ez a kép is, mint sok más Kokas-festmény. Nem a Czóbel, vagy a Félegyházi nemzedékének hitvallása ez, amely a festői szépségekre éhes eszmény nevében gazdagítja önismeretünket, és amely szépségeszmény társadalmi, művészi, művészetpolitikai változások viharaiban megőrződve töretlen lendülettel munkára hajtja őket, hanem a Kokas nemzedékének legjobbjaira jellemző válságok és vívódások során szükségszerűen tudatossá érlelődött hivatásvállalás. Ez a gondolat pusztán a képi elemek által keltett, ösztönösen felfogott benyomások révén és a téma logikai kibontásából megfogalmazható. De hogyan támasztják alá ezt a még függésben élve felszólaló, önállósulni vágyó festői elemek? Festőfelületén a művész egy olyan zárt teret teremt, amelyet dominánsan sík jellege határoz meg, s csak utalásokat tartalmaz a mélység érzékeltetésére. Az előteret a lelógó kötelek között álló figura alkotja, míg a háttér a fal és a padló függőleges és vízszintes téglalapjaiból, egyeneseiből szerveződik. A háttér uralkodó középtónusainak, tört sárgáinak és fakó zöldjeinek egyhangúsága, könyörtelen monotóniája értelmezi a figurát, borzongató hidegen, félsötétet és homályos balsejtelmeket szülve, és zárja be őt szigorú derékszögeinek rendszerébe, utasítja a vékonyabb-vastagabb kötelek szorításába. A fal és a padló és a befalazott ajtóra emlékeztető keret köze sivár egyértelműséggel lezárja a teret. De a fal és a padló találkozásánál, egy falbomlásnál, mint felszakadt, feltépett sebnél, feltárul az erőteljes színbeli, formai káosz, amit a sima felület, a megtörtzöld elfed: helyüket nem lelő feketék, élnivágyó vörösek, és fehérek villannak ki. Érezni, hogy amint a megtörten sima, homályosan baljós érzéseket ébresztő záró felület egymással küszködő, kaotikus erők bizonytalan hovatartozásának, dúlásainak eltakarója, úgy fedi el ez az arc, kóchajú maszkként, a mögötte lejátszódó vívódásokat. 417