A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: Hat festmény a Déri Múzeumból

Bíró Katalin Hat festmény a Déri Múzeumból „Van-e stílusa a XX. századnak?" — kérdi Németh Lajos tanulmánya címében. S gondolatmenetében a következő eredményre jut: „Az 1910-től induló szakaszra tehát nem jellemző egységes korstílus, sőt stílusok szimbiózisáról sem beszélhetünk. Inkább a szüntelen stílusteremtő erő tevékenysége és vele szüntelenül opponáló tendenciák antagonizmusa figyelhető meg és jellemzi korunk művészetét."

1 Czóbel Béla, Félegyházi László és Kling György, valamint Kokas Ignác, Pál Gyula és Vecsési Sándor XX. század művészetünk három festőgenerációját képviselik. Vajon ők hogyan teremtették meg saját stílusukat e korstílus nélküli XX. században, a „szubjektivizálódás" és a „konstruktív-funkcionalista szemlélet" más kor-tendenciáktól is támogatott ellenhatásai között? Felfedezhető-e a „vérségi kötelék" összefűző ereje művészetükben, vagy az egymást követő generációk elrugaszkodása egymás megtagadásává fajul? Lehet-e az életművükből tetszőlegesen kiragadott egy-egy képük elemzése alapján ezekre a kérdésekre feleletet adni? Talán meg lehet próbálkozni a válaszadással. Czóbel Béla: Zöldkalapos Karola (1973) (vászon, olaj, 60x50 cm) „A festő örömmel, derűvel, a mesterség fölényes ismeretében jártatta ecsetjét." Egy korai, nagybányai szellemben festett Czóbel-művet jellemzett így Philipp Clarisse,

2 de az öreg mester ecsetje nyomán ismétlődően felbukkanó fiatal nőalakok képei — közöttük a Zöldkalapos Karola — hasonló festői magatartást tükröznek. A művész kései alkotásain feloldódnak a 20-as, 30-as, 40-es évek festményeinek vastag, sötét kontúrvonalai, melyek abroncsként tartották össze a parázsló színfoltokat, a fojtott fények fülledtsége felszívódik, kitisztulnak, elevenen ragyognak a színek, és egymásba kapaszkodva szervesülnek. A Zöldkalapos Karola egy fiatal nő mellképét mutatja egy bizonytalan távolságra álló ház sárga fala előtt. Blúza tűzvörös, kabátja fagyos ultramarinkék, kalapja zöld. Kerek, rózsaszínű arcán kicsi orr, száj és két kerek, barna szem. Haja barnán göndörödik a kalapja széles karimája alól. Karola képén a színek telten ragyognak, fénykörükbe vonva az öreg mestert, aki sugárzó erejük teljében állította egymás mellé a napként aranyló sárgát, a gerjesztő vöröset, a metsző kéket és az irritáló zöldet, az izzó narancsot, a rózsaszínt és a barnát — és igába hajtotta lobogásukat. Mert a sárga, a vörös, a kék, a zöld olyannyira kerekdedek, karéjosan bemélyedő-kidomborodó zártsá1 Németh Lajos: Van-e stílusa a XX. századnak? Minerva baglya. (Budapest, 1973.) 141—152. 2 Philipp Clarisse: Czóbel. (Budapest, 1970.) 6. 409